A nullás vérből sosincs elég. Régóta tudjuk, hogy az immunreakciót kiváltó antigének eltávolítására mi a megoldás, csak nem vagyunk elég hatékonyak. Skandináv kutatók ebben értek el áttörést.
Mint ismert, az emberek örökléstől függően négy vércsoportba sorolhatók, vagyis A, B, AB és 0-s vércsoportba tartozhatnak. A vércsoportot a vörösvérsejtek felszínén található kémiai jelzések (cukormolekulák) határozzák meg, és halálos immunreakciót vált ki, ha valakinek a szervezetével nem kompatibilis vércsoportú vért adnak.
Fontos, hogy az AB vércsoportúak mindkét csoport jelzését sajátként ismerik fel, ezért bárkitől kaphatnak vért. A 0-s vércsoporthoz tartozók viszont bárkinek adhatnak, de náluk az érem másik oldala, hogy ők csak 0-s vért kaphatnak.
A vérellátás szempontjából tehát az univerzálisan alkalmazható 0-s vér az optimális. Az élet azonban olyan logisztikai kihívásokkal is szolgál, amelyeket adott esetben lehetetlen leküzdeni – ilyenek a katasztrófák, különösen a természeti csapások, amikor egyszerre nagyon sok embert kell megfelelő típusú vérrel ellátni. A véradóknak azonban csak 7 százaléka 0-s vércsoportú, ilyen vérből tehát soha nincs elég.
Bárcsak lenne valami, ami képes eltávolítani a vércsoportot azonosító antigén jelzését a vérsejt felszínéről! Ehhez valamiféle csúcstechnológia kell, de szerencsére a szervezetnek vannak olyan eszközei, amelyekkel napi szinten megold ilyen kihívásokat: ezek az enzimek. Már az 1980-as évek óta folynak kutatások olyan enzimekkel, amikkel a többi vércsoport levetkőztethető, és nullás csoportúvá alakítható.
Legutóbb öt évvel ezelőtt, a British Columbia Egyetemről érkezett jelentés egy fontos áttörésről. Az emberi emésztőrendszerben – ha úgy tetszik, a székletben – élő baktériumból sikerült két olyan enzimet kivonni, amelyek pont úgy oldották a vérsejt falát, hogy eltávolították róla az A vércsoportra jellemző antigéneket.
A probléma csak az, hogy az ilyen módszerrel törölt vércsoportú vér
még mindig nem biztonságos.
Ez azért lehetséges, mert az emberi vért 45-féle különböző jellemző alapján lehet csoportokba sorolni – ilyen például a Rhesus-faktor –, így az A és B vércsoporton belül is van két alcsoport, ezek közül az egyik felszínén sűrűbben van jelen az antigén. Ezek úgynevezett kiterjesztett antigéntípusok, amelyeket hosszabb láncból álló cukormolekulák borítanak. Nehezebb leolvasztani őket, és nem is sikerül tökéletesen, ezért immunreakciót váltanak ki.
Dán és svéd kutatók a friss Nature hasábjain számoltak be arról, hogy olyan enzimeket fedeztek fel, amelyekkel ezen az akadályon is túl lehet lendülni. A kulcs az emberi belekben élő nyálka oldásában jeleskedő Akkermansia muciniphila baktérium, amelynek enzimei nemcsak az A és B antigéneket, hanem ezeknek a kiterjesztett formáit is képesek eltávolítani.
Az enzimekből álló keverék alkalmazásával sikerült B-s vért 0-ssá alakítani úgy, hogy minimális immunreakciót tapasztaltak. Az A-s vér kezelésénél egy három enzimből álló keveréket használtak, amivel szintén jó eredményt értek el – az immunreakció itt is csökkent, bár nem annyira, mint a B vércsoport átalakítása során.
Szerencsére van tér a további javuláshoz: skandináv tudósok az enzimek szerkezetét elemezve olyan részeket is azonosítottak, amelyek mesterséges intelligenciával újratervezve még hatékonyabbá tehetőek az antigének vérsejtekről való lehántolásához. Az új megoldással létrehozott 0-s vért egyelőre még csak laboratóriumban vizsgálták, embereken nem.
(Nature)
(Borítókép: Vérkompatibilitási teszt egy transzfúzió előtt. Fotó: BSIP / Universal Images Group / Getty Images)