A NASA Gold nevű légkörkutató műholdja a Föld ionoszférájában különös struktúrákat fedezett fel, amelyek formája X, illetve C és fordított C betűkre emlékeztet. A műhold 2018 óta kering geostacionárius pályán, és folyamatosan a nyugati félteke felett tartózkodva a felső légkört méri.

Az ionoszféra a légkör legfelső rétegének része, 50 kilométertől 1000 kilométeres magasságig terjed. A nap sugárzása – leginkább az ultraviola sugárzás – ionizálja az itt található gáz atomjait, ami így elektronokból, illetve elektromosan töltött atomokból és molekulákból álló plazmát alkot. Fontos tulajdonsága, hogy visszaveri a rádiójeleket, így lehetővé teszi a rádióhullámok felszíni terjedését, és hatással van a GPS-jelek továbbítására is.

Az ionoszféra plazmáját a nap sugarai gerjesztik, így éjszaka csökken a sűrűsége, ekkor vizsgálódik a NASA műholdja, ami a hőmérsékletét és az ionok sűrűségét méri.

A plazma két párhuzamos felhőgerincet képez az egyenlítőtől északra és délre. Ez a két sáv az űrből és a felszínről érkező hatásokra egyaránt érzékeny, tehát úgy a napviharokra, mint a vulkáni tevékenységre.

Fazlul Laskar a Coloradói Egyetemen működő légkörfizikai laboratórium, a LASP kutatója, friss beszámolójában rámutat, hogy eddig csak geomagnetikus események idején – amikor a napszél deformálta a Föld mágneses mezejét – láttak olyat, hogy a felhősávok X alakban keresztezték egymást. Most azonban nyugodt űridőjárás mellett is előfordult – ebből arra következtettek, hogy ezek a fonódások inkább 

Emellett a felhőgerincekben egymáshoz közel eső, alacsony sűrűségű buborékokat láttak kialakulni, amelyek C alakban szabdalták a plazmasávokat. A buborékok a mágneses erővonalak mentén alakultak ki, és vélhetően a szél irányának megfelelően görbülnek előre vagy visszájára fordult C alakká.

A modellek szerint a C görbületének iránya attól függ, hogy fentről lefelé vagy lentről felfelé erősödik a légmozgás, de ebben is megfigyelhető volt némi anomália, mert egymástól pár száz kilométerre húzódó buborékok ellentétes irányt vettek, ahol nem számítanak ilyen ellentétes irányú szelekre.

Nagyon fontos kideríteni, hogy mi történik. Ha egy örvény vagy egy nagyon erős szakadás keletkezik, az teljesen eltorzítja a plazmát egy régió felett. A jelek teljesen elvesznek ilyen erős légköri zavar nyomán

– írta közleményében a kutatásban részt vevő Deepak Karan. 

A NASA hosszabb ideje vizsgálja az ionoszférát, legutóbbi APEP-programjuk során például a legutóbb Észak-Amerika felett április közepén áthaladó napfogyatkozás nyomvonalát követve vizsgálták a felső légkör hőmérsékletének változását – ennek eredményeit még nem publikálták.

Az ionoszféra kutatására szolgált az amerikai légierő, haditengerészet és a haditechnikai kutató ügynökség, a DARPA közös programja a HAARP is, amely kiterjedt titokzatos antennarendszerével különös összeesküvés-elmélet kiindulási pontja volt: egy időben az amerikai hadsereg időjárást irányító kísérletének gondolták. A programot 2014 óta a Faribanks Egyetem üzemelteti, de nem használták sem időjárás megváltoztatására, sem sarki fény generálására.

(Live Science, NASA)