A vírusok sokkal jelentősebb szerepet játszanak a törzsfejlődésben, mint eddig gondoltuk – állapította meg a londoni Queen Mary Egyetem biológusa Alex de Mendoza Soler. A szakember eukarióta egysejtűeket vizsgálva leírta, hogy ezek az élőlények, hogyan képesek saját genomjukat a rájuk vadászó óriás vírusokéval úgy rekombinálni és mixelni, hogy közben a rájuk nézve halálos géneket kikapcsolják – írja a Science Alert .

Az eukarióta egysejtűek az összetett többsejtű élőlények előzményei és ősei. A vírusokra ugyanakkor általában veszélyes támadó félnek tekintjük – de Mendoza Soler szerint a vírusok és célpontjaik közötti kapcsolat sokkal árnyaltabb.

Az egysejtűek a magukba olvasztott vírusok génjeit saját biokémiai fegyvertárukban hasznosítsák támadó vírusok ellen. Kiderült, hogy az állatok rokonának tekinthető és vízi rovarok vázában is előforduló Amoebidium appalachense esetében működés alapja egy DNMT1 nevű enzim, ami egyes nukleotidok cseréjével képes az átvett genetikai állomány aktív génjeit tetszés szerint ki- és bekapcsolni.

Az egysejtűek egyes családjai már rég nem létező vírusok genetikai állományát viszik magukkal, de ugyanez a helyzet az állati és emberi sejtekkel is. Ezeket a genetikai szakaszokat endogén retrovírusoknak nevezik és annak a mondásnak a valós illusztrációi, hogy ami nem öl meg az erősebbé tesz.

Bár korábban ezeket a DNS-szakaszokat csupán szimbolikus jelentőségű trófeáknak gondolták, Soler szerint a vírus idézetek gyűjtögetése, mint mechanizmus, azért maradt meg, mert a túlélést szolgálja.