A Voyager–1 űrszonda csaknem fél évszázada deríti fel a mélyűrt és a helioszférán túli csillagközi teret, valamint küldi a Földre az adatokat elemzésre, de az idő már igencsak megette a jármű alkatrészeit. Egyre több a kommunikációs hiba, ám a szakemberek folyton találnak valami kreatív megoldást, amivel ismét működésre bírják az „utazót”. Jelenleg épp egy 15 éve nem használt rádiósávon érték el a 24 milliárd kilométerre bolyongó szondát.
A 47 éves Voyager–1 űrszonda újra kapcsolatban áll a NASA-val – de még nem került ki a bajból –, miután egy műszaki hiba miatt napokig tartó kommunikációs zavar támadt a csillagközi űrben több milliárd kilométerre lévő történelmi szondával.
A Voyager–1 most egy olyan rádióadót használ, amelyre 1981 óta nem támaszkodott, hogy kapcsolatban maradjon a földi csapattal, amíg a mérnökök azon dolgoznak, hogy megértsék, mi volt a hiba – írta meg a CNN.
Ahogy az 1977 szeptemberében indított űreszköz öregszik, a csapat lassan kikapcsolja az alkatrészeket, hogy energiát takarítson meg, így a Voyager–1 24 milliárd kilométer távolságból egyedi tudományos adatokat küldhet vissza a Földre. A szonda a legtávolabbi űrszonda a Földtől, amely a helioszférán – a Nap mágneses mezőiből és részecskéiből álló, a Plútó pályáján jóval túlnyúló buborék – túl működik, ahol műszerei közvetlenül a csillagközi térben végeznek mintavételeket.
Az új probléma egyike azon gondoknak, amelyekkel az öregedő űreszköz az elmúlt hónapokban megküzdött, de a Voyager csapata folyamatosan kreatív megoldásokat talál, hogy a legendás felfedező tovább száguldhasson kozmikus útján a feltérképezetlen területekre.
A mérnökök időnként parancsokat küldenek a Voyager–1-nek, hogy kapcsolja be néhány fűtőberendezését, és melegítse fel azokat az alkatrészeket, amelyek az évtizedek alatt sugárzáskárosodást szenvedtek – mondta Bruce Waggoner, a Voyager-küldetés biztosításáért felelős vezetője.
A hő segíthet visszafordítani a sugárzás okozta károkat, amelyek rontják az űreszköz alkatrészeinek teljesítményét
– mondta.
Az üzeneteket a NASA Pasadenában (Kalifornia) található Jet Propulsion Laboratory (NASA Sugárhajtás Laboratórium) misszióirányító központjából továbbítják a Voyagernek az ügynökség Deep Space Network hálózatán keresztül. A Földön található rádióantennák rendszere segíti az ügynökséget a Voyager–1-gyel és ikerszondájával, a Voyager–2-vel, valamint a Naprendszerünket kutató más űreszközökkel való kommunikációban.
A Voyager–1 ezután műszaki adatokat küld vissza, hogy megmutassa, hogyan reagál a parancsokra. Egy üzenet, egy út megtétele körülbelül 23 órát vesz igénybe.
Amikor azonban október 16-án parancsot küldtek a fűtőberendezésnek, valami beindította az űrszonda autonóm hibavédelmi rendszerét. Ha az űrhajó a szükségesnél több energiát vesz fel, a hibavédelmi rendszer automatikusan lekapcsolja a nem létfontosságú rendszereket, hogy energiát takarítson meg.
A csapat akkor fedezte fel a legutóbbi problémát, amikor október 18-án nem tudta érzékelni az űrszonda válaszjelét a Deep Space Networkön keresztül. A Voyager–1 évtizedek óta használja két rádióadójának egyikét, amelyet az általa használt frekvencia alapján X-sávúnak neveznek. Eközben a másik, más frekvenciát használó, S-sávnak nevezett adót 1981 óta nem használják, mert annak jele sokkal halványabb, mint az X-sávé.
A mérnökök azt gyanítják, hogy a hibavédelmi rendszer csökkentette az adók által visszaküldött adatok sebességét, ami megváltoztatta a Voyager–1 által a Deep Space Network monitorjai számára megosztott jel jellegét. A Voyager–1 csapata végül később, október 18-án a Deep Space Network által fogadott jelek átvizsgálásával lokalizálta a szonda válaszát.
Október 19-én azonban úgy tűnt, hogy a Voyager–1-gyel való kommunikáció teljesen leállt.
A csapat úgy véli, hogy a hibavédelmi rendszer ráadásul még kétszer működésbe lépett, ami kikapcsolhatta az X-sávú adót, és az űrszondát a kevesebb energiát használó S-sávú adóra állította át – közölte a NASA.
Bár a Voyager–1 csapata nem volt biztos abban, hogy a gyenge S-sávú jelet az űrszonda Földtől való távolsága miatt észlelni lehet, a Deep Space Network mérnökei mégis megtalálták. A csapat egyelőre addig nem küld parancsot a Voyager–1-nek, hogy újra bekapcsolja az X-sávú adót, amíg ki nem derül, mi indította el a hibavédelmi rendszert, ez pedig hetekig is eltarthat. A mérnökök óvatosak, mert meg akarják állapítani, hogy az X-sáv bekapcsolása nem jár-e potenciális kockázatokkal.
Ha a csapat újra működésre tudja bírni az X-sávú jeladót, a készülék képes lehet olyan adatokat továbbítani, amelyekből kiderülhet, mi történt
– mondta Waggoner.
Közben a mérnökök október 22-én üzenetet küldtek a Voyager–1-nek, hogy ellenőrizzék, működik-e az S-sávú adó, és október 24-én visszaigazolást kaptak. De ez nem olyan javítás, amire a csapat túl sokáig szeretne támaszkodni. „Az S-sávú jel túl gyenge ahhoz, hogy hosszú távon használjuk” – mondta Waggoner.
Eddig a csapat nem tudta használni a telemetria (az űreszköz állapotáról szóló információk) lekérdezésére, nem is beszélve a tudományos adatokról. De lehetővé teszi, hogy legalább parancsokat küldjünk, és megbizonyosodjunk arról, hogy az űreszköz még mindig a Föld felé irányul
– tette hozzá.
Ez az adókapcsoló csak egyike a számos innovatív ötletnek, amellyel a NASA idén a hosszú életű küldetés kommunikációs kihívásainak leküzdésére törekedett, beleértve a régi hajtóművek beindítását, hogy a Voyager–1 antennája továbbra is a Föld felé irányuljon, és megoldást talált egy számítógépes hibára, amely hónapokra elhallgattatta a szonda Föld felé továbbított tudományos adatfolyamát.