Komoly természetvédelmi technikává válhat a klónozás, amivel kijátszható a zsugorodó populációk genetikai sivárságából fakadó veszély.
Kölyköket hozott világra a virginiai Smithsonian Állatkert NZCBI vadvédelmi intézetében egy kihalás által fenyegetett feketelábú görény. Az anya, Antonia, történelmi tettet vitt véghez, ő az első klónozott állat, amelynek utódai születtek. Az alom három kölyökből állt, de egyikük elpusztult. A megmaradt két kölyök közül az egyik hím, amely a Red Cloud, a nőstény pedig a Sibert nevet kapta.
A világon jelenleg három feketelábúgörény-klón él. Antoniát és két testvérét, Elizabeth-Annt és Noreent egy 1988-ban elpusztult példány, Willa örökítőanyagából klónozták. Ehhez a DNS-t az San Diegó-i Állatkert Frozen Zoo, vagyis Fagyott Állatkert nevű részlege szolgáltatta, ahol veszélyeztetett állatfajok mélyfagyasztott biológiai mintáit gyűjtik. A klónok közül Elizabeth-Ann volt az első, amelynek azonban fejlődési rendellenességek miatt nem lehettek utódai.
A feketelábú görények a Észak-Amerika nagy alföldjein éltek egykor, de a XX. századra teljesen eltűntek – fő zsákmányukkal, a prérikutyákkal együtt – az élőhelyek megsemmisülése és betegségek következtében. A kihaltnak hitt állatok utolsó példányait a 80-as években Wyomingban találták meg.
A klónozás szabad szemmel nem látható sikere, hogy a most született példányok genetikai sokszínűsége háromszorosa a természetesen túlélő görényekének, ezek ugyanis az említett nagyon szűk csoport, hét feketelábú görény leszármazottai. A genetikai változatosság csökkenése komoly veszély, mert különböző betegségekkel és fertőzésekkel szembeni védettség csökkenésével jár. A Willa ágáról született utódok visszatérése a populációba ezért nagy előrelépés a faj megmentéséért folytatott küzdelemben. Az eredményhez 35 éves előkészítő munka kellett.
A sikeres tenyésztés és Antonia kölykeinek sikeres születése mérföldkövet jelent a veszélyeztetett állatfajok megóvásában. A feketelábú görények megmentéséért tett erőfeszítésekhez csatlakozó partnerek munkája modellértékű a világ természetvédelmi programjai számára
– hangoztatta Paul Mariinari, a Smithsonian NZCBI kurátora.
Géntechnológiával nemcsak a fenyegetett állatok menthetők meg, de idővel a már kihaltak is feltámaszthatóvá válnak. Egy amerikai cég mamutok biológiai restaurációján dolgozik, de Ausztráliában is komoly munka folyik az erszényes farkasok újjáélesztéséért. E programok viszont nemcsak klónozást, hanem genetikai szerkesztést és hibrid állatokat is igényelnek, és több évtizednyi fejlesztés választja el őket a kívánt eredménytől. A újszülött görénykölykök ezekhez képest nagyon közvetlen és valóságos sikert jelentenek.
(IFL Science, Vice)