A szárazföldre lépő állatok nem hallottak túl jól, így ezt a képességet az evolúció más érzékelési formákat bevonva segített javítani.
A gekkók tele vannak szuperképességekkel: különleges talpukkal a függőleges falon is felmásznak, ezek tapadását tetszés szerint ki-be tudják kapcsolni, a farkukat is végtagként használják, zuhanás közben akrobata módon kormányozzák magukat vele. A szuperfarok egyébként – ahogy gyíkoknál szokás – szükség esetén letörik, majd újra kinő. A csodás képességek sora nemrég egy újabb tétellel bővült: egy hatodik érzékkel.
A Marylandi Egyetem munkatársa, Catherine Carr és kollégái felfedezték, hogy a belső fülben található hártyás labirintus egyik része, az úgynevezett zsákocska alacsony frekvenciás rezgések érzékelésére szolgál. Ez az érzék a hallást egészíti ki, de technikailag nem a hallásra, hanem a helyzet és egyensúly érzékelésére szolgáló szerv része.
A fül, mint tudjuk, a levegőben terjedő hang hallására szolgál. De ez az ősi belső összeköttetés, ami jellemzően az egyensúlyozáshoz tartozik, segít a különböző közegek – talaj, víz – által közvetített vibrációk felismerésében
– ismertette Carr.
Ez az összefüggés létezik kétéltűekben és halakban, most már bizonyított, hogy hüllőkben is. Az eredményünk mutatja, hogy a hallórendszer hogyan fejlődött a halaktól a szárazföldi állatokig, köztük az emberekig
– tette hozzá.
A zsákocska különlegessége, hogy 50–200 Hz-es gyenge rezgéseket érzékel, amelyek a gekkó füle számára nem hallhatók. A gekkók hallása egyébként kitűnő a többi hüllőhöz mérten, ahhoz képest pedig különösen jó, hogy az emberek teljesen néma lényeknek ismerik a hüllőket és kígyókat, ezért rosszul vagy egyáltalán nem halló állatoknak tartják őket.
A hüllők valójában hallanak, de szűkebb tartományban – a magasabb és mélyebb hangokra kevésbé érzékenyek. A szakemberek szerint lehet, hogy nem áll meg annyiban a dolog, hogy a szóban forgó érzék kicsit tágítja lefelé a szűkebb hallási tartományt, de az is lehet, hogy az állatok ilyen mély rezgésekkel kommunikálnak.
Mindennek közvetlenül nincs köze az emberi halláshoz, de mi is csak a vízből szárazföldre lépő, új érzékszerveket fejlesztő állatok leszármazottai vagyunk.
Gondoljunk egy élő rockkoncertre. Olyan hangos, hogy az egész fejünket és testünket megrezegteti a hang. Nem csak halljuk, érezzük a zenét
– mutat rá Carr.
A kutató szerint ezt az ősi összeköttetést követve a tudomány újabb ismeretekre tehet szert az emberi hallást és egyensúlyt érintő rendellenességekkel kapcsolatosan.