Egy olyan gyógyszert azonosítottak, amely a felületi fehérjéket blokkolva megakadályozza, hogy egészséges sejtekbe is bekerülhessenek a Parkinson-kórt okozó hibás alfa-szinuklein fehérjék.
Megakadályozza a Parkinson-kór sejtről sejtre haladó pusztítását egy bőrrák elleni kezelésre már hivatalosan is engedélyezett gyógyszer, amelyet pár hónapja azonosítottak a Johns Hopkins Egyetemen.
A Parkinson-kór világszerte mintegy 10 millió embert érint, a második leggyakoribb gyógyíthatatlan idegrendszeri betegség az Alzheimer-kór után. Izommerevséggel, remegéssel jár, megnehezíti az egyensúlyozást, mozgást és beszédet, az esetek döntő többségében szellemi leépüléssel is együtt jár.
A betegség okairól annyit tudunk, hogy a fekete állomány nevű agyi régióban található dopamintermelő sejteket elpusztítva lehetetleníti el a finommozgások irányítását. A pusztulás okai az úgynevezett Lewy-testek, amelyek az alfa-szinuklein nevű fehérje hibásan összerakott, nem oldható szalagjaiból álló csomók.
Az alfa-szinuklein egy 140 aminosavból álló fehérje, amely mindenfelé előfordul a szervezetben, az izmokban és szívben is, de legnagyobb mennyiségben az idegszövetben fordul elő, ahol az idegsejtek kapcsolódási pontjai közötti jelátvitelt biztosító anyagok kibocsátásában van technikai szerepe. Megfigyelték továbbá, hogy kölcsönhatásba lép a sejtben található mikrocsövekkel, így hasonló a tau fehérjékhez, ami azért érdekes, mert a tau fehérjék kóros elváltozásai szintén érintettek az agyat támadó súlyos betegségekben.
A fehérje felépítésének meghibásodását a tervrajzot tartalmazó génen bekövetkezett mutáció okozhatja. A történet azonban nem áll meg a sejtfalnál: maga az alfa-szinuklein és hibás változatai is átkelnek a fent említett idegi kapcsolódási pontokon, vagyis szinapszisokon, egyik sejtről a másikra.
Korábbi kutatások megállapították, hogy ebben a mozzanatban fontos szerepe van az idegsejt felületén található Lag3 nevű fehérjének – a Lag3 a kiskapu, amin keresztül a jó és rossz alfa-szinuklein is közlekedik. Amikor a Johns Hopkins kutatói olyan genetikailag módosított egereket vizsgáltak, amelyek egyáltalán nem rendelkeztek Lag3 fehérjével, kiderült, hogy a problémás fehérjék valamivel lassabban, de továbbra is átjutnak a másik sejtbe.
Ez arra utalt, hogy létezik egy másik kiskapu is.
Végül sikerült beazonosítani a sejtmembránon található másik fehérjét, az Aplp1-et. Az Aplp1 és a Lag3 blokkolása 90 százalékkal csökkentette az alfa-szinuklein terjedését.
A szakemberek egereken ezután kipróbálták a bőrrák kezelésére infúzióban használt nivolumab/relatlimab gyógyszert. Ez egy monoklonális antitestkeverék, amelyből a relatlimab blokkolja a Lag3 fehérjét. A kísérlet megállapítása szerint a hatóanyag az Aplp1-et szintén blokkolta és gyakorlatilag megállította az alfa-szinuklein csomók képződését.
Az anti-Lag3 antitest sikeresen megakadályozta az alfa-szinuklein további terjedését, és az Aplp1 szerepe miatt hatékonyabb volt, mint csak a Lag3 kizárása
– mutatott rá Ted Dawson, a Johns Hopkins agykutatója.
A kutatás következő lépése, hogy az antitestgyógyszer működését Parkinson-kór és Alzheimer-kór egér modelljeinél vizsgálják – ugyanis utóbbi betegségnél is felvetődött a Lag3 szerepe.
(Borítókép: Witthaya Prasongsin / Getty Images)