Újabb milliárdos érkezett a kereskedelmi űrhajózás porondjára, Jeff Bezos, akinek rakétája, ha teherbírásban nem is, de a raktér méretében nyerő.
Jeff Bezos űrvállalata, a Blue Origin két lefújás után január közepén sikeresen indította el a floridai Cape Canaveral űrkikötőből New Glennre keresztelt új rakétáját. Az NG-1 nevű első út fő célja az alacsony Föld körüli pálya elérése volt, a másodlagos cél pedig a többször használható hordozórakéta első fokozatának visszatérése és leszállása.
A fő küldetés egyértelműen megvalósult, a fokozat visszatérése viszont nem: bár sikeresen megközelítette leszállóhelyét, a Bezos anyukája után Jacklynnek hívott hajó az Atlanti-óceánon végül a tengerbe zuhant. Ha a begyűjtött tapasztalatok segítenek, és az időjárás is kegyes lesz, egy-egy ilyen fokozat legalább 25-ször szállhat fel.
A lényeg ettől függetlenül sikerült: az első és második fokozat szétválasztása megtörtént, így elérték az űrt és a tervezett, 2400 és 19 300 kilométer közötti magasságú, erősen elliptikus pályát. Ez a pálya a NASA javaslatait követte és a Blue Origin célja volt, hogy demonstrálja elkötelezettségét a tevékenysége nyomán keletkező űrszemét minimalizálása mellett.
A New Glennek a korábbi tervek szerint még 2020-ban el kellett volna indulnia, ez azonban a BE-4 rakétahajtómű fejlesztése miatt csúszott egy fél évtizedet. Közben a Blue Origin sikeres repüléseket végzett űrturista rakétájával, a New Glennhez képest pirinyó New Sheparddal.
Mielőtt fejest ugrunk a technikai részletekbe, fordítsunk fel pár trivia kártyát: a New Glenn névadója John Glenn (1921-2016) űrhajós, aki elsőként kerülte meg az űrben a Földet 1962-ben. A Blue Origin tulajdonosáról, Jeff Bezosról pedig azt érdemes tudni, hogy az online könyvesboltként induló és a világ legnagyobb online áruházává fejlődő Amazon alapítója, 2017 és 2021 között a világ leggazdagabb embere. Elon Musk kaliberű figura, annyi különbséggel, hogy Bezos
megjárta az űrt saját rakétáján.
Miközen a SpaceX nyomába eredő apró űrcégek könnyebb rakományokat szállító, kisebb hordozórakétákkal próbálkoztak, a Blue Origin kitalálta, hogy megépíti az egyik legnagyobb rakétát. A New Glenn mellett eltörpül a Falcon 9, az Atlas V, a Delta IV, magasabb, mint a Falcon Heavy, illetve 98 méteres magasságával az Artemis-program SLS hordozórakétáival és az Apollo-program Saturn V rakétáival vetekszik.
A SpaceX Starship ugyanakkor nagyobb nála, persze az mindennél nagyobb – igaz a New Glennel egy időben indított Starship nemrég felrobbant az űrben, és emlékezetes, egyben közveszélyes, izzó törmelékhalmazként zuhant vissza a légkörbe.
A New Glenn meghajtásáról hét új, nagyon hatékony, folyékony metán és oxigén tüzelésű Blue Engine-4 hajtómű gondoskodik. Egy BE-4 mintegy 250 tonna tolóerőt szolgáltat. Teljesítményük a SpaceX Raptor hajtóműveihez hasonló, viszont nagyobbak, mert a hosszú élettartam érdekében alacsonyabb nyomáson működnek. A hajtóművek viszont már korábban bemutatkoztak és jól szerepeltek a United Launch Alliance Vulcan hordozórakétáiban.
A felső fokozaton két BE-3U hajtómű található, hatalmas vákuumra optimalizált fúvókákkal, amelyek folyékony oxigént és hidrogént égetnek. Itt található a Blue Origin korszakos ajánlatának igazi lényege,
a hét méter széles és tizenhét méter magas raktér, amiben 45 tonnát képes alacsony pályára, közel 13,5 tonnát geoszinkron transzfer pályára juttatni.
A Falcon Heavy ugyan 65 tonnát tud a világűrbe emelni, de mivel lényegében három egymáshoz erősített Falcon-9, a rakomány potenciális dimenzióinak is a Falcon-9 öt méteres átmérőjéhez kell igazodniuk. A Falcon Heavy után ezért nem is kapkodott a NASA.
A New Glenn indulása új korszakot nyitott a kereskedelmi űrhajózásban, amelyet a SpaceX évtizedes egyeduralma után most már tényleg piaci verseny fog jellemezni. Ami azt illeti, a verseny már gyakorlatilag az első fellövés előtt nyilvánvalóvá vált, mert a Blue Origin egy sor amerikai állami hivatallal és távközlési céggel szerződött le.
Az egyik leglelkesebb ügyfelük a NASA, amely majdnem felpakoltatta erre az első indítási kísérletre az Escapade marskutató szondáit, de tavaly ősszel végül elálltak az ötlettől. Bezosék ehelyett kipróbálhatták az amerikai hadügyminisztérium innovációs osztályával közösen fejlesztett Blue Ring műszaki műholdjukat, ami inkább vontató- és kiszolgáló eszköz. A Blue Ring három tonnányi műholdat képes kezelni, egyszerre több mint egy tucat eszközt állíthat pályára, ha kell, megtankolja és új pályára viszi őket.
Ha az amerikai űrhaderő és a NASA valahogy elmaradna, az Amazon tulajdonosának van egy műholdinternetes programja, a Project Kuiper, ami a SpaceX Starlink rendszeréhez hasonló és értelemszerűen szintén rengeteg műhold felküldését feltételezi. A New Glennek tehát sok dolga lesz, idén várhatóan öt indítás vár rá. A Blue Originnek ezen felül vannak ambíciói a Holdon a hivatalos amerikai űrprogramban és privátban is – ezeket kényelmesen kiszolgálhatja új hordozórakétájuk.
Ahogy Ariane Cornell, a Blue Origin alelnöke mondta:
Várjuk Önöket a következő indításunkon. Ez csak a kezdet.