Koptatott homokkő, vulkáni tevékenység vagy a jég okozza, de a természet kihozza a szimmetrikus formákat, az ember pedig lecsap rájuk, ahol tud.
A Marson nemrég felfedezett szögletes képződmény ugyan csak erős fantáziával tekinthető piramisnak – és olvasóink többsége szerint minden bizonnyal a természetes folyamatok hozták létre –, az ókori egyiptomiak, aztékok és maják azért jobban teszik, ha meghúzzák magukat, mert a jelek szerint az egész bolygó tele van piramisokkal.
Az egykori civilizációk náluk is ősibb építményeket utánoztak, a természet maga is vonzódik a gúlákhoz, vagy esetleg az emberi természetnek is van köze hozzá?
A Gunung Padang egy kétszáz méter magas teraszos képződmény, amelyet vulkáni eredetű, szögletes kőgerendák elszórt darabjai borítanak. A szundanézek szerint legendás első királyuk, Siliwangi próbált itt egy éjjel palotát építeni.
A Gunung Padang piramis mivoltáról 2023 októberében jelent meg tudományos cikk, amit az Archeological Prospection szaklap mintegy fél évvel később visszavont. Az eredeti cikk szerint a piramist a jégkorszak közepén faragta lávából egy építészetileg fejlett civilizáció valamikor 17 és 25 ezer évvel ezelőtt. A visszavonás indoklásában az állt, hogy a Gunung Padang valójában egy szunnyadó vulkán, nem bizonyítja az emberi beavatkozást sem a talaj összetétele, sem a terepen talált kőoszlopok. Az előkerült kerámiadarabok pedig nem több tízezer, hanem pár száz évesek, így nyomába sem érhetnek a 4500 évre visszatekintő gízai fennsík piramisainak.
A cikk visszavonása nem biztos, hogy sokat segített, a helyszín ugyanis komoly turisztikai célpont, ezért az indonéz állam is teljes mellszélességgel beállt a piramistörténet mögé. Hogy teljes legyen a kép, egy netflixes dokumentumfilmben is bemutatta a helyszínt a világ vezető áltudósa, Graham Hancock.
Az alapállításhoz visszatérve: nagy kérdés, hogy kik lehettek az építők, mert az emberiség mintegy 11 ezer évvel ezelőtt, a mezőgazdaság feltalálását követően érte el azt a társadalmi fejlettséget, ami bármilyen komoly építkezést lehetővé tett. Ugyanez a kérdés forog fenn a hozzánk légvonalban legközelebb eső piramisok esetében is.
2005 tavaszán Semir Osmanagic texasi–boszniai közgazdász-politológus magára öltötte a régészek számára kötelező, zsebes mellényből és túrakalapból álló szettet, és hamarosan megszületett a Szarajevótól északnyugatra fekvő, Visoko falu környékén található piramisok története. A piramisok korát nem túl szerényen 34 ezer évesre becsülték.
A boszniai piramisokat szintén áltudományos mozgalom eredményének tekintik, mivel több helyen is kilóg a lóláb. A piramisokat építő állítólagos kultúra hiányzik, bár több megoldásuk is van, és sikerült még a hunokat is belekeverni.
Az egykori építők ráadásul ügyeltek rá, hogy építményük egy az egyben hozza a környékbeli természetes dombok homokkő rétegződését.
A morfológia által vasalónak nevezett, viszonylag sima oldalú, profilból háromszög alakú hegyek az üledékes kőzet eróziójával keletkeznek, és nem ritkák. Ehhez hasonló natúrpiramisok előfordulnak az orosz távol-keleten, Vlagyivosztok közelében.
A régi koreai királyságok egykor komoly királyi síremlékeket emeltek, amelyek formavilága a dombos parkoktól a kőépítményekig terjedt. Ezek közül híres az V. században Kogurjó államban uralkodó Kvanggetho királynak vagy fiának, Csengszunak épült, egykor 75 méteres oldalú, 11 méter magas piramis vagy inkább félpiramis. Egy ekkora építmény nagyon jelentős energiák mozgósítását igényelte a maga korában, de ettől még jóval kisebb az egyiptomi piramisoknál.
Valószínűleg ezt a csorbát próbálta kiköszörülni Kim Ir Szen, amikor az első koreai királyság alapítójának, Tangunnak építtetett piramist, annak vélt sírhelyén. A kommunista ország nem vesződött letűnt jégkorszaki kultúrákkal, saját piramisukkal 1994-ben készültek el, és a rend kedvéért elnevezték mauzóleumnak.
Felfedezője, Lincoln Ellsworth valószínűleg leesett volna székéről az antarktiszi piramis láttán, ha nem éppen gépen repül felette 1935-ben. A terület feltérképezése nyomán róla elnevezett Ellsworth-hegység különös darabja hamar feledésbe merült, az internet okosító hatása kellett hozzá, hogy a nagyközönség 2016-ban ismét rácsodálkozzon.
A csúcs 1265 méteres magasságával lekörözi ugyan az egyiptomiakat, de a hivatalos álláspont szerint természetes képződmény, amelyet a fagyás és olvadás eróziós munkája hozott létre. Az Antarktiszon több piramidális hegy is létezik, de ez valóban kiemelkedik közülük az emberi szem számára különös szimmetriájával. A környékről érdemes tudni, hogy 500 millió évvel ezelőtti fosszíliákban gazdag. Ez alapján, mivel az első gerincesek pár millió évvel később jelentek meg, az antarktiszi piramist egy nagyon elszánt medúzacivilizáció építhette.