A repülőgépek elterjedéséig a hajók, és azon belül is a hadihajók testesítették meg a technológiát és a technológiai fejlettséget. Fenti véleményt szó szerint súlyos tények támasztják alá. A 100 ágyús HMS Victory vitorlás sorhajó oldalütege például erősebb volt, mint a kortárs 1815-ös waterlooi csatában Napóleon teljes tüzérsége. A hadihajó ráadásul 850 fős legénységével képes volt hetekig hajózni kikötés nélkül.

Az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének 1918-as felbomlása óta úgy a hadiflották, mint általában a tengeri kereskedelem, kiesett a közszájon forgó témák köréből, pedig még napjainkban is megközelíti a kilencven százalékot a tengeri szállítás aránya, és hogy egy-egy kritikus ponton bekövetkezett baleset mekkora torlódásokat tud okozni, arra jó példa az Ever Given balesete a Szuezi-csatornában.

A fentiek miatt bevezetésként érdemes röviden áttekinteni a hadiflották sajátosságait. Mivel a szolgálati nyelv a monarchia idején a német volt, ezért a szakkifejezéseknek csak egy része létezik magyarul, bár egy részük már kifejezetten régiesnek hat. Azonban a fejlődés nem állt meg 1918-ban, és számos olyan kifejezés született, elsősorban a washingtoni és londoni haditengerészeti szerződések miatt, amelyeknek nincs magyar fordítása. A magyarra eleddig lefordítatlan capital ships, azaz körülbelül fő hajóosztályok feladata maguknak a tengeri ütközeteknek a megvívása volt.

Mivel az idetartozó hajók játszották a történelemkönyvekbe is bekerülő tengeri csatákban a főszerepet, ezért a megőrzött hajók többsége is értelemszerűen közülük került ki. Másik, a magyarban szokatlan és korábban létező, de mára nagyrészt elfelejtett előtag használata. A legtöbb, de korántsem az összes flottában 

ami a kommunikációban egyértelműen jelzi, hogy hadihajóról van szó. A brit hadiflotta, a Royal Navy esetében, ez a HMS – His/Her Majesty's Ship, azaz őfelsége hadihajója. Az Egyesült Államokban USS United States' Ship, míg a császári német és a monarchia hadiflottájában az SMS, Seine Majestäts Schiff, azaz szintén őfelsége hadihajója.

És hogy miért nem volt szükséges hozzátenni, hogy a hajó egy hadihajó? Nos, az uralkodó, és ezáltal az állam hagyományosan nem rendelkezett másfajta hajóval, mint katonai célúakkal. Igen, több okból még az uralkodók (magán)jachtjai is viselték az előtagot, az HMS Britannia például több mint negyven évig szolgálta a brit monarchiát, és most szintén múzeumhajó.

Rátérve a konkrét múzeumhajókra, a felsorolásból szándékosan maradtak ki a hullámsírból kiemelt korábbi hadihajók, mint a Mary Rose és a Vasa, illetve terjedelmi okokból csak a fontosabb amerikai hajók kerülnek megemlítésre, ugyanis a világ múzeum (hadi)hajóinak legalább fele az Egyesült Államok területén található.

HMS Victory. A legöregebb vitorlás múzeum(hadi)hajó. Akármilyen hihetetlen, de a hírnevét hozó trafalgari ütközetben már közel 50 éves hajót 1759-ben bocsátották vízre. A brit tengeri hatalom szimbólumát innentől kezdve kiemelt tisztelet övezte, de mire 1921-ben szárazdokkba került, nagyon rossz állapotban volt. Állapota miatt azóta is a Portsmouthban áll, 2011 óta jelentős felújítási munkálatok zajlanak rajta. A valamikori hadikikötőből átalakított múzeumban található a világ első, kizárólag vasból épült hadihajója, az HMS Warrior is. Jól mutatja Nagy-Britannia csökkenő súlyát és a világháborúk pénzügyi terheit, hogy erőfeszítések ellenére sem az első dreadnought csatahajó, az HMS Dreadnought, sem a két világháborút végigharcoló (és túlélő) csatahajók vagy csatacirkálók, de még a világon utolsónak vízre bocsátott csatahajó, az HMS Vanguard sem kerülhette el a bontót. Egyedül egy viszonylag modern könnyűcirkálót, a II. világháborús HMS Belfastot sikerült megőrizni, amely most Londonban a Temzén horgonyoz.

USS Constitution. A világ legrégebben szolgálatban álló, és vízen úszó hadihajójának címét a napóleoni háborúk fregattpárbajaiban elhíresült amerikai Constitution, az „öreg vasbordájú” birtokolja. Az 1797-ben épült nehéz fregatt az amerikai polgárháborúban már nem vett részt, de történelmi értéke miatt elkerülte a többi vitorlás hadihajó sorsát, a lebontást. A többször jelentősen átépített hajót 1925-ben eredeti formájába alakították vissza, és a Panama-csatornán áthajózva az USA mindkét partját meglátogatta. A hivatalosan mai napig is szolgálatban álló hadihajó 2012-ben saját erejéből, azaz vontatás nélkül megjárta a tengert 200 évvel korábbi tengeri győzelmére emlékezve. A számtalan átalakításon/átépítésen átesett hajón az eredeti fa alkatrészek aránya 5-10 százalék körül lehet.

Mikásza. A világ egyetlen fennmaradt klasszikus csatahajója. A sorhajónak is nevezett típus az 1880-as évek végén alakult ki, és a dreadnoughtok 1906-os megjelenéséig a hadiflották fő típusának számított. A szolgálatban álló sorhajók számának összevetése adta meg a flották erősorrendjét. Ez alapján a megfigyelők a kitűnő angol kapcsolatokkal rendelkező, felemelkedő Japán vereségét várták az 1904–1905-ös háborúban. Az angol építésű Mikásza zászlóshajó fedélzetén Togo admirális azonban több csatában megsemmisítő vereséget mért a cári hadiflottára, lényegében eldöntve a háború sorsát. Az 1902-ben szolgálatba állított hajó 1922-re már reménytelenül elavult, mégis a gyors tempóban fejlődő Japán hatalmától félve, a nyugati hatalmak csak úgy engedélyezték megtartását, ha leszerelve betonba (!) öntik. Ez meg is történt. A hajó ezután egy ideig még a megszálló amerikai csapatok bordélyházául is szolgált, teljessé téve a II. világháború előtti Japán felszámolását. Egy széles körű nemzetközi, köztük amerikai admirálisok és üzletemberek által is támogatott, összefogás megszüntette ezt a méltatlan állapotot, és a Mikásza 1961-ben visszanyerte korábbi alakját.

USS Texas. Körülbelül 100 darab, úgynevezett dreadnought típusú csatahajó és csatacirkáló szelte a tengereket az I. világháború végéig, köztük a Tegethoff osztályú SMS Szent István az egyetlen modern és magyar gyárban épült csatahajó. Ezek közül mindössze egyetlenegy, a USS Texas maradt fenn az utókornak. Az óriási pusztításnak több oka is van. A vesztes központi hatalmak flottáit, elsősorban a monarchia és Németország modern hajóit a nyertesek lefoglalták és elosztották egymás között (kivéve Törökországét, amely a Kemal Atatürk vezette függetlenségi háború nyomán megtarthatta modern csatacirkálóját). A túlélő osztrák–magyar hajókra jellemzően a bontás várt, a német flotta nagy része 1919-ben saját magát süllyesztette el Scapa Flow-ban, hogy elkerülje az angol kézre kerülést. Másik fő okként a washingtoni flottaszerződést nevezhetjük meg, amely előírta a régebbi hajók lebontását. Több tucat dreadnought került így szétdarabolásra, a kisebb hatalmak csatahajói a második világháborút követően kerültek ugyanerre a sorsa. A USS Texas modern hajóként 1922-ben elkerülte ezt a sorsot, szolgált a II. világháborúban, és kivonása után került megőrzésre, fajtájának egyetlen példányaként. 

Érdekesség, és jól mutatja a múzeumhajók fenntartásának jelentős költségét, hogy bár mindkét világháborút győztesként fejezte be, Franciaország egyetlen hadihajót sem őrzött meg, és a La Speziában található olasz haditengerészeti múzeum is csak közepes kaliberű ágyútornyokkal, valamint néhány alkatrésszel rendelkezik a világháborúk idejéből. 

Az Egyesült Államokban viszont se szeri, se száma a megőrzött II. világháborús hadihajóknak. Korábbi korszakokból mindössze a már említett USS Consitution, illetve a nagyhatalmi felemelkedés útjának első lépéseként megvívott 1898-as amerikai–spanyol háborúban nagy szerepet játszó USS Olympia páncélos cirkáló maradt fent. Róluk igény esetén egy külön cikkben számolunk be.

Szűkebb pátriánkban múzeum-hadihajóként egyedül a lengyel ORP Błyskawicát tudjuk megemlíteni. A kalandos sorsú romboló Gdyniában horgonyoz. A kisebb nemzetek a két világháború között igyekeztek minél nagyobb rombolókat építeni, ugyanis még a kisebb, 8000 tonna körüli vízkiszorítású könnyűcirkálók fenntartása is nagyságrendekkel haladta meg a rombolókét. Érdekes keretbe foglalja a tengerjáró múzeumhajók listáját, hogy az 1935–37 között megépült, kortársainál jelentősen nagyobb és erősebb romboló vízkiszorításban a kétszáz évvel korábbi HMS Victorynak felel meg. A német támadás elől Nagy-Britanniába menekült hajó kivette a részét a legkeményebb harcokból, ott volt Dunkuerque-nél, és harcolt az atlanti csatában. A háború után visszatért Lengyelországba, és 1976-os kivonásáig a flotta zászlóshajója volt.

És Magyarország? Örömmel számolhatunk be róla, hogy immár néhány éve nem kell külföldre menni egy kis múzeumhajós élményért. Ugyan a tengerjáró hajóknál méretben kisebb, de egy igazi XIX. századi hadihajó a teljesen felújított Lajta monitor. A folyami monitorok egyetlen fennmaradt példánya 1871-ben állt szolgálatba, dolgozott a folyamkotrásban, és néhány éve az eredetihez közeli állapotban várja látogatóit.