A műszaki múzeum látványos kísérletekkel és egy három hónapig tartó kiállítással ünnepli, hogy 2011 a kémia éve. Amit a látogatók kapnak, az jó, de a kiállítás olyan kicsi, hogy hiányérzet maradhat utána.
Az ENSZ 63. közgyűlése a Kémia Nemzetközi Évévé nyilvánította 2011-et abból az alkalomból, hogy idén lesz a százéves évfordulója annak, hogy Maria Sklodowska, azaz Madame Curie megkapta a kémiai Nobel-díjat. Azóta a kémia – mint a legtöbb tudomány – még jobban eltávolodott a laikusoktól, ezért az ENSZ egyik céja az akcióval közelebb hozni a kémiát az emberekhez.
A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum ennek szellemében nyitotta meg időszaki kiállítását pénteken, amihez programsorozat is kapcsolódik: a következő három hónapban egyes napokon kísérleteket és előadásokat is szerveznek (a részleteket a múzeum honlapján lehet elolvasni).
A megnyitó sajtómeghívója az ígérte, hogy látványos kísérleteket láthatunk majd egy 19. századi kémiai laboratórium másában, de valójában a kísérletekhez nem a kiállított tárgyakat használják, hiszen azok már műkincsek. A főleg XIX. századi és néhány XX. századi tárggyal berendezett laboratórium láttán így csak elképzelni lehet, hogyan dolgozott Nobel, Bunsen vagy Mengyelejev, de így is átjön, hogy Madách miért nevezte ezeket a laborokat vegykonyhának Az ember tragédiájában.
A laboratórium mellett két vitrtinből tudhatjuk meg például azt, hogy a tellúr az egyetlen kémiai elem, amit Magyarország területén fedeztek fel (a XVIII. században), és rácsodálkozhatunk olyan, steampunk-regényekbe illő kütyükre, mint a gázcseppfolyósító üvegteke vagy a súlyszelepes autokláv. A higany(II)-jodid színéről nem is beszélve, éppen félúton van a Fidesz-narancs és a Telekom-magenta között.
A megnyitón az egri Eszterházy Károly Főiskola tanárai adtak ízelítőt abból, milyenek lesznek a kísérőprogramok: a bemutatott kísérletek egy színüket változtató löttyökkel vívott kutyulópárbajra voltak felfűzve, de azt is megtudtuk, hogyan lehet meggyújtani a tüzet (egy kis étert kell oldani benne), és viszontláttuk a South Park egyik legvéresebb epizódjában látott kígyótojást, ami meggyújtásra kelt ki.
A kiállítással ugyanaz a gond, mint az MMKM legtöbb időszaki tárlatával (például a tavalyi Űrhódítókkal): ami van, az jó, csak kicsit kevés. Nem a szervezők hibája ez – aki járt már a múzeum Tanulmánytárában, az tudja, hogy bőven van ott még kiállítható szépség –, hanem a 2008-as nagy összevonás egyik következménye: az ország közlekedési múzeuma, műszaki múzeuma és Várpalotán levő Vegyészeti Múzeum irányítását központosították, de a központnak ettől nem lett több kiállítótere. Pedig ezek az időszaki kiállítások megérdemelnének még pár száz négyzetmétert.