Számos ponton megváltoztatta az Amerikai Pszichiátriai Társaság a mentális rendellenességekről szóló referenciakönyvét a hétvégén megtartott éves konferenciáján. Kikerült az autizmus enyhe változata, az Asperger-szindróma mint önálló kórkép, valamint nem számít többé betegségnek a transzneműség, ugyanakkor bekerült például az evésroham és a kényszeres felhalmozás.

A mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve című alapmű - amelynek idáig érvényes kiadását DSM-IV néven ismerték a szakemberek - 1994-ben esett át legutóbb komolyabb változtatásokon. A könyv változtatásait a szakmában rendszeresen hosszas, éles viták övezik.

Az Asperger-szindróma nem a kötetből került ki, csak az autizmus spektrumzavar címszava alá sorolták. Bekerült a rendellenességek közé a rohamszerű evés, a kényszeres felhalmozás és az akut hangulatkontroll-zavar, amelyet olyan gyerekek esetében diagnosztizálnak, akik legalább egy éven keresztül, hetente legalább háromszor súlyosan hisztiznek. Ezt, a röviden DMDD-nek emlegetett állapotot korábban már számosan kritikával illették, mivel az olyan zsák lehet, amelybe számos viselkedéstípus belegyömöszölhető, akár például az is, ha egy gyerek kiborul egy elvesztett tárgy miatt, ha nem írta meg a házifeladatát, vagy ha dühös, mert szétbomlott a copfja.

A depresszió meghatározása szélesebb értelmezést nyert, mivel a közeli hozzátartozó elhunyta immár nem kizáró tényező. Bekerült a DSM-V-be egy rendkívül ritka jelenség, a bőrcsipkedés - vagyis a bőr kényszeres tépkedése, ami szövetkárosodással jár. Az ennél sokkal gyakoribb trichotillomania, vagyis hajtépés már régen szerepel a listákon. Annak ellenére, hogy a pszichiátriai kamara tagjainak nagy része szorgalmazta, mégsem lett önálló kórkép a hiperszexuális zavarból, vagyis a szexfüggőségből.

A mostani változtatásnak hosszútávú hatásai lesznek: az a kérdés ugyanis, hogy mi számít mentális betegsének, sok millió ember - elsősorban amerikai - életét befolyásolhatja. David Kupfer pszichiáter, a DSM-V szerkesztőbizottságának elnöke megállapította, hogy a jelenlegi kézikönyv szám szerint ugyanannyi zavart listáz, mint eddig. Ezzel cáfolta a korábbi kritikákat, amelyek szerint a pszichiátria a DSM-5-tel növekvő számban megjelenő személyiségtulajdonságot és viselkedést patologizál, és ezzel szükségtelenül gyógyszeres kezelésre ítéli ezeket az állapotokat.