Amerikában a héten publikálták a DSM 5 átdolgozott, bővített kiadását. A DSM (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) a mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai kézikönyve, melyet az Amerikai Pszichiáterek Szövetsége (American Psychiatric Association's, APA) ad ki. Az ötödik kiadás megjelenését sok vita övezte, a kritikusok szerint a szerkesztők feleslegesen bővítik az elérhető pszichiátriai kezelések körét (az amerikai felnőtt népesség több mint 10 százaléka szed rendszeresen antidepresszánsokat). A legújabb DSM olyan új mentális zavarokat nevez meg, mint például a hiperszexualitás, az internetfüggőség vagy a kényszeres gyűjtögetés (hoarding).
Ez utóbbiról és annak káros hatásairól már korábban is hallhattunk, az elmúlt években gyakran előkerült ismeretterjesztő műsorokban, de a South Park is szentelt neki egy epizódot. A DSM 5 megjelenése óta az értéktelen holmik mértéktelen gyűjtése pszichiátriai zavarnak számít az USA-ban.
A kényszeres zavarokhoz – mint például a gyakori kézmosás vagy a zárak folytonos ellenőrzése – hasonló a gyűjtögetés is, itt azonban az előzőekkel ellentétben neurobiológiai hatások is kimutathatóak. Funkcionális mágneses rezonanciás vizsgálatokból (fMRI) kiderült, hogy a kóros gyűjtögetők agyának bizonyos területein abnormális az aktivitás mértéke, amikor dönteniük kell arról, hogy valamit megtartsanak, vagy inkább eldobjanak.
Azok az emberek, akik kényszeres gyűjtögetésben szenvednek, olyannyira ragaszkodnak dolgaikhoz, hogy nem dobnak ki szinte semmit, mert attól tartanak, hogy a jövőben még valaha szükségük lehet rájuk. Továbbá túlzottan felülbecsülik bizonyos tárgyak értékét, vagy megszállottan kötődnek azokhot; a gyűjtögető emberek valójában a tökéletességre törekszenek, amikor attól tartanak, hogy rossz döntést hoznak valamilyen tárgy kidobásával.
A gyűjtögetés egy bizonyos határig normálisnak mondható, sokan gyűjtenek például képeslapot, bélyeget, régi pénzérméket. A kényszeres gyűjtögetés azonban olyan szokás, amely során a gyűjtögetők környezetük szerint csak a szemetet halmozzák fel, azt is mértéktelen mennyiségben.
Amikor egy gyűjtő úgy gondolja, hogy a kollekciója elég nagyra nőtt, és már nincs hely újabb daraboknak, leválogatja a számára legértékesebbeket, a többit pedig eladja vagy továbbad rajtuk. Egy kényszeres gyűjtögető ezzel ellentétben csordultig halmozza lakását holmijaival. Ez nemcsak mentális, hanem higiénés és biztonsági problémákat is magával vonz. A tárgyak között nehézkes lesz a közlekedés, az otthon tisztán tartása lehetetlenné válik, rágcsálók, csótányok, rovarok és egyéb kártevők beköltözése és elterjedése elkerülhetetlen, és későbbi kiirtásuk szinte esélytelen. Tűz esetén az oltást és a mentést is megnehezítheti az illető hatalmas gyűjteménye.
Az USA-ban a becslések szerint több millió gyűjtögető él. Ezek az emberek gyakran nemcsak saját maguk, hanem családjuk, közeli hozzátartozóik életét is megnehezítik, megkeserítik azáltal, hogy lakásukat alkalmatlanná teszik a rendeltetésszerű használatra. A betegség olyan problémák forrása lehet, amely miatt kapcsolatok bomlanak fel, egész családok hullanak szét.
„A kényszeres gyűjtögetés egy jellegzetes tünet, amely önálló betegségnek nem ismerhető el” – mondja dr. Kéri Szabolcs, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karárnak egyik tanára. Kéri szerint a magyar pszichiátriában is régóta ismert tünetről beszélünk, amely gyakran az időskori betegségekkel összefüggésben jelenik meg. Ilyenek pl. az Alzheimer-kór, a homloklebeny sorvadás, vagy az agydaganat. Mivel a tünet az alapbetegségek következtében jelenik meg, a kezelés is csak az alapbetegség gyógyításával lehetséges. Kifejezetten a gyűjtögetés ellen még nem fejlesztettek ki gyógyszeres kezelést.