300 fényévnyi távolságra, vagyis 2 838 158 400 000 000 kilométerre van a Földtől az a gázóriás, amit az Európai Déli Obszervatórium Very Large Telescope, vagyis nagyon nagy távcső nevű eszközével fényképeztek le csillagászok. A négy, egyenként 8,2 méter átmérőjű tükrös távcsőből álló komplexum a chilei Atacama-sivatagból szúrta ki a fénye alapján a Jupiter tömegénél négy-ötször nagyobb tömegű bolygót, ami a saját csillagától a Nap-Föld távolság ötvenhatszorosára kering. A a kiadott fényképen látható kék kör azt a távolságot jelzi, ahol a mi Naprendszerünkben a Neptunusz kering. A képen a rendszer központi csillagját kitakarták, a hogy az így fényes világoskék foltként látszó, HD 95086b katalógusjelű gázóriás könnyebben érzékelhető legyen.

A más naprendszerekben lévő bolygók közvetlen megfigyelése ritka, a csillagászok általában a csillagok rövid fényességváltozásaiból következtetnek a bolygók jelenlétére, vagy a csillagok minimális elmozdulásából sejtik, hogy érdemes lehet figyelni őket. A legtöbb exobolygót felfedező Kepler-űrteleszkóp épp mostanában hibásodott meg annyira, hogy az megakassza az addig hihetetlen sikerekkel üzemelő vadászatot, azonban az évek során küldött adatsorok feldolgozása bőven ad munkát a szakembereknek.

Julien Rameau, a most a Földről lefényképezett bolygóról szóló tanulmány fő szerzője szerint még sokat kell várnunk arra, hogy a közvetlen megfigyelés mindennapos része legyen az exobolygós munkának. „Alig néhány esetben sikerült ezzel a módszerrel megfigyelni a Naprendszeren kívüli bolygókat, így minden egyes új felfedezés fontos mérföldkő a gázóriások, illetve azok keletkezésének kutatásában” – nyilatkozta a Francia Asztrofizikai és Planetológiai Intézet munkatársa.

A HD 95086 jelű csillag fiatal, a kutatók mindössze 10-17 millió évesre becsülik, és már önmagában ez érdekes lehetőség a csillagászoknak, akik szerint jelenleg az a legizgalmasabb kérdés, hogy keletkezett a lefotózott gázóriás. Anne-Marie Lagrange, a csoportban dolgozó egyik kutató szerint több forgatókönyv is lehetséges. Az egyik szerint a bolygó magja szilárd kőzetből állt össze, és ennek gravitációja szívott fel annyi gázt, ami megalkotta a nehéz atmoszférát, de az is lehet, hogy a protoplanetáris korongból állt össze nagyobb mennyiségű, csomót alkotó gáztömeg. Az is kérdés, hogy a bolygó vajon ott keletkezett, ahol most is megfigyelhetjük, vagy az egyelőre csak sejtett többi bolygóval történt interakciók mozdították el onnan, ahol eredetileg keringett.