Kormányhatározat született arról, hogy Magyarország nemcsak az Európai Űrügynökséggel most fenntartott kapcsolatot szeretné megtartani, de tovább is mélyítené azokat. Ez hétköznapi nyelvre lefordítva annyit tesz: végre kormányzati szinten is támogatják a magyar űripart abban, hogy az igazi kihívások nappalijába lépjen abból az előszobából, ahol már évek óta álldogáll.
Mi kellett a sikerhez?
Kovács Kálmánnal, a Magyar Űrkutatási Tanács korábbi elnöke egy korábbi beszélgetésben elárulta, hogy a kormányzati szándék mellett úgy tűnik, hogy többpárti egyműködéssel sikerült összerakni a tagsági díjat. „Az űrkutatási tanácsnak több tárca is jelezte, hogy a K+F források egy részét tudják majd erre fordítani” – fogalmazott Kovács, aki szerint a csatlakozáshoz vezető tárgyalási folyamat csak most kezdődhet el. 2007-ben egyszer már volt hasonló helyzet, de akkor a gazdasági válság miatt nem volt pénz a nyolcmillió eurós éves tagdíjra. A jelentkezésről már tavaly novemberben is lehetett pletykákat hallani, a MŰT elnöke már akkor is azt jósolta, hogy csak az idei év második felében lehet a dologból valami.
„Az, hogy még mindig nem vagyunk tagok, főleg akkor furcsa, ha tudjuk, hogy a volt szocialista országok közül elsőként mi léptünk kapcsolatba az ESA-val.” Kovács kiemelte: 1991 áprilisa óta a lengyelek, a románok és a csehek is beléptek már, mi pedig a számos felkészítő program és a hosszú előkészítő munka ellenére legkorábban is csak 2014 januárjától lehetünk tagok. „A csatlakozást előkészítő programok közül a PECS-hez és a PRODEX-hez is a térség országai közül elsőként csatlakoztunk.”
Az, hogy egy ilyen csatlakozás nem egyszerű, akkor derül ki, mikor a szakember a NATO-csatlakozáshoz hasonlítja a folyamatokat. „A tárgyalások során nemzetbiztonsági kérdések is felmerülnek, hiszen amellett, hogy a civil kutatások is fontosak, az űrkutatás egyre inkább biztonság- és katonapolitika.” Kovács szerint hazánk megfelel a feltételeknek. Űrkutatási projektekben szerzett tapasztalattal bíró kutatóhelyek vannak az országban, így a kifejlesztett ipari titkok kiszivárgása ellen védő, nagyon is elvárt technológiai fegyelem nem lesz meglepő senki számára sem.
Bár az éves tagsági nem olcsó dolog, a csatlakozás konkrét és azonnali előnyökkel jár. A belépés után az ESA által futtatott projektekhez háromszor-nyolcszor nagyobb hozzáférése lesz a magyaroknak, akik a közelmúltban a Masat-projekttel szereztek elismerést, de a hazai űrkutatás évek óta folyamatosan komoly eredményeket ér el.
„A holdraszállás sem a legnagyobb tudományos teljesítmény, de mégis az a leghíresebb, és Rubik is nagyot alkotott a kockával, de építészmérnökként nem az a legnagyobb szakmai teljesítménye” – foglalja össze a Masat sikerének lényegét Kovács. A kormány meggyőzése és a közvélemény meggyőzéséhez azonban mindenképp kellett a miniműhold, illetve a mögötte álló csapat kiemelkedő teljesítménye. „El kell fogadniuk, hogy a közérthető eredmények társadalmi sikere a szakmai továbblépés kulcsa.”
Az évente 8 millió eurós tagdíj hamar megtérül, mert a kapott kutatási-ipari megrendelések bőven visszahozzák ezt. „Az egész összeg visszapályázható, a nullszaldós mérleg nem elvi lehetőség” – vázolja Kovács. „Más tagoknak is sikerült visszaszerezni legalább az összeg 98 százalékát.” A szakember szerint a stratégiában benne van a vállalás, hogy ha az állam befizeti, akkor a résztvevő cégeken keresztül ez akár többszörösen is megtérülhet. „Több, akár milliárd eurós projektekbe is be lehet kerülni. Saját számítások alapján három év alatt térül meg a befektetés, de sajnos a többi kelet-európai ország még nincsen bent olyan régen, hogy ezt az ő példájukon keresztül is lássuk.”
Ugyanakkor a kormányzati igen miatt nagyon megnőhet az érdeklődés a már folyó, illetve a csak tervezett projektek iránt. A más üzleti és iparterületekre gyakorolt hatást Kovács szerint nem lehet előre felmérni, de a szakember szerint a magyar cégek és kutatóhelyek biztosra vehetik, hogy a befektetett pénz rövid időn belül megtérül.
A MŰT korábbi elnöke szerint megint csak a NATO a jó példa, hiszen oda sem feltétlenül az anyagi megtérülésért csatlakozik egy ország, hanem mert részfeladatok helyett a teljes rendszer részese lehet. Eddig arra sem volt példa, hogy egy korábban bekerült ország kilépett volna a szövetségből. Ráadásul itt is az adott ország kormánya lép be a szövetségbe, nem pedig egy a MŰT-höz és társszervezeteihez hasonló csoport. Kovács szerint ez is azért van, mert ez az együttműködés komoly dolog, ahol a garanciákat a lehető legmagasabb szinten kell biztosítani.
Fontos kérdés, hogy mennyivel nőtt annak az esélye, hogy ismét legyen magyar űrhajós. Kovács szerint nagyon megváltozott a kiválasztási rendszer, mióta Farkas Bertalan visszaért. „Ma már komoly tudósok mennek fel és nem katonák. Érdemi tudományos munka folyik, és nem feltétlenül politikai döntés kell egy-egy űrutazó személyével kapcsolatban.”
A szakember szerint a legnagyobb esélyt az adhatja, ha valami olyan felszerelést, műszert tervezünk vagy kutatást végzünk, aminek működtetéséhez vagy lefolytatásához mindenképpen magyar tudóst kell felkérnie a kiválasztó szervezetnek. „Azonban a csatlakozás lényege nem az, hogy magyar ember menjen az űrbe” – fogalmaz Kovács, aki inkább azt tartja fontosnak, hogy a csatlakozás révén a hazai kutatóműhelyek és a hazai mérnökökre támaszkodó ipari és szolgáltató vállalkozások a világ legfejlettebb technológiai piacára kapnak belépési engedélyt.