Az IBM-nek van egy zseniális szuperszámítógépe, Watson. Ez megvert két emberi játékost a Jeopardy nevű tévés vetélkedőben, pedig a műsor történetének két legsikeresebb játékosával játszott. (Az eredményt érdemes kis szkepticizmussal fogadni, mert később egy republikánus szenátor is győzött ellene egy visszavágón, csak ezt már nem mutatták a tévében.)

Watsonról most kiderült, hogy főzni is tud. Az IBM az Institute of Culinary szakembereit és rengeteg élelmiszert gyűjtött össze egy nagy kísérlethez: a szakácsoknak kellett elkészítenie azokat a recepteket, amiket Watson talált ki. És vannak köztük egész jók.

A főzés, az elég kreatív

Két éve az IBM mérnökei azon kezdtek dolgozni, hogy Watsont kreatívabb feladatokra is rávegyék; olyanokra, ahol nem egy helyes választ kell megtalálni. És úgy gondolták, hogy ere a konyha a legmegfelelőbb terep.

Mi kell ahhoz, hogy egy mesterséges intelligencia főzni tudjon? Összetevők:

• Szakértelem. Watsonnak hozzáférést adtak az interneten elérhető összes recepthez. (Megjegyzés: a vetélkedőn Watson nem csatlakozott az internethez.)
• Anyagismeret. A felhasznált irodalomban éppúgy voltak profi séfek receptjei, mint molekulatudományi szakkönyvek.
• Ízlés. Ezt a legnehezebb meghatározni, elvégre nincs olyan étel, amit a világon valaki ne tudna megenni. Watsonnak viszont fel kellett mérnie, hogy az embereknek mi ízlene, és ez egy gép számára nem egyértelmű. A hozzávalók és az elkészítési módok széles választékával kvintilliónyi (igen, az 10³⁰-on) ételt lehet készíteni, de ezek közül csak néhány lesz igazán finom.
• Áttekinthetőség. Az adatfeltöltésnél az ételeket több szempont szerint csoportosították. Meghatározták a típusát, azt, hogy honnan származik, hogy mennyire ízletes. Ennek megfelelően készítették el az alkalmazást, ami segít a logikai döntések meghozatalában.

Finom, de finomítani kell

A Popular Science riportere, Colin Lecher megkóstolta Watson egyik receptjét. Alapanyagként jó zsíros szalonnát választott, majd megadta a gépnek a kívánt régiót, illetve opcióként beállította, hogy valami angolos-külföldi csavart is vigyen a dologba. A végeredmény egy kellemesnek tűnő quiche-recept lett, finom comté keménysajttal. 

Az IBM austini központjában Michael Laiskonis, a szakács készített egy kebabot is, ami szintén Watson receptje alapján készült. Ez vietnami jellegű volt, és kissé szokatlan csavarral, de alma és szamóca is került bele. Ezek nem tipikus összetevők, de a kellemesen édes gyümölcsök állítólag remekül illenek a sült disznóhúshoz. (Ha elkészítené, az IBM honlapjáról letöltheti a receptet.)

Akkor minden tökéletes? Nem igazán; az, hogy Watsonnak nincs szája, ízlelőbimbója és bélrendszere, néhány programhibánál makacsul megmutatkozik. Aki ugyanis próbált már főzni, az elsőre rájön, hogy nem szerencsés a citromlevet keverni a tejszínhabbal.