Képünk a lehetséges jövőről folyamatosan változik. Az 1900-as években még azt gondoltuk, hogy a 2000-es évben léghajókkal lesz tele az ég, és sokkezű robotok segítenek a mindennapokban. A hatvanas években azt gondoltuk, hogy a Marson fogunk piknikezni. Az internetről szóló első jóslatok is viszonylag korán jelentek meg, közben láttuk, hogyan változtatta meg életünket a nukleáris energia és a műanyag. Persze mindkettő máshogy, ahogy ezt elképzelték. Sorozatunk első részében azon ötleteltünk, hogyan változik a közeli és távolabbi jövő, most nézzük, hogy képzelték egy évszázada jelenünket.
A 20. században 2000 volt az a dátum, amely fordulópontot jelentett, amikorra bizonyos célokat elérhetőnek vélt az emberiség. Nem meglepő, hogy a legtöbb, jövőre vonatkozó jóslatban ez a dátum szerepelt az elmúlt évszázadban. Még akkor is áramlottak a jóslatok, amikor már egészen közel kerültünk az időponthoz, csodálatos meglepetéseket vártak ettől az évtől. Érdekes végignézni, hogy évtizedről évtizedre hogyan változott ez az elképzelés.
Az új évszázad kezdetén, 1900-ban John Elfreth Watkins mérnök megjelentetett egy cikket a Ladies Home Journalban arról, hogy mi minden történhet a következő évszázadban. A cikkben nagyon sok állítás helyesnek bizonyult, például hogy az autók olcsóbbak lesznek a lovaknál, meleg és hideg levegőt tudnak fújni a házakba, és a kamerák megmutatják, mi történik a világ másik végén. Abban azonban tévedett, hogy szupererős embereket képeznek ki ingyenes köztornatermekben, és abban sem volt igaza, hogy 2000-re teljesen kiirtják a legyeket és szúnyogokat.
A hosszú cikkben olyanokat jósolt, hogy nem lesz C, X vagy Q betű az ábécében, mert nem lesz rá szükség, az angolban a kiejtés szerinti írás terjed majd el, és a legtöbb ember által beszélt nyelv lesz, a második helyre az oroszt teszi. Ezenkívül írt még az időjárás-szabályozásról, és az alma méretű eprekről.
A következő figyelemreméltó jóslatot egy Villemard nevű francia művész rajzai jelentették, amelyekben megjeleníti, hogyan képzeli a jövőt. A művész a meglévő divatot vette alapul, és azt párosította az elképzelt jövőbeli technológiával. A médiáról és a közlekedésről alkotott képei nagyjából fedik a valóságot: elektromos vonatok, motorok, helikopterek valóban léteznek, de nincsenek még sokkarú robotfodrászok és gázzal hajtott görkorcsolyák.
Egészen jól elképzelte a digitális tanulást: a fenti képek egyikén a tanár éppen beletölti a diákok fejébe a tudást – akár fülhallgatók is lehetnek a diákok fején lévő szerkezetek. Egy másik képen robotok helyettesítik az emberi munkaerőt építkezéseken, csak egy mérnökre van szükség, aki egy fülkéből irányítja a folyamatokat.
A harmincas években a divat oldaláról közelítették meg a kérdéskört. A leghíresebb divatdiktátorokat megkérték arra, hogy találják ki, hogyan fog kinézni egy nő 2000-ben. Alumíniumból készült ruhákat, hatalmas hajkoronákat vizionáltak. Egy dizájner szerint a szoknya teljesen eltűnik a divatból, a derékon lévő elektromos öv pedig reagál a időjárás változásokra.
Az ötvenes években megszaporodtak a jóslatok, hirtelen mindenkit elkezdett izgatni, mit hoz a következő ötven év, hiszen túl voltak az évszázad felén. 1950 februárjában a Popular Mechanics megjelentette a Csodák, melyeket a következő ötven évben fogsz látni című cikket, az évszázad végét a képzeletbeli zöldövezeti Tottenville-ben lakó Dobson családon keresztül mutatta be. Hatalmas lépést tettünk az előző évtizedek jóslataitól. A Hindenburg léghajó katasztrófájának és a repülőgépek elterjedésének köszönhetően a jóslatokban szuperszonikus repülők váltják a léghajókat.
Dobsonék egy nagyon olcsó, ötezer dollárba kerülő házban laknak, amelynek csak 25 év az élettartama, de a cikk szerint ez teljesen normális, hiszen 2000-ben senki nem akar majd száz évig álló házakat építeni. A cikkben nagyon sok olyan terület van, ahol meglepően pontosan sikerült előrejelezni a jövőt.
Dobsonék például internethez hasonló hálózaton kommunikálnak barátaikkal, a tévé össze van kapcsolva a telefonnal és a rádióval, így amikor távoli városokban élő barátaikkal beszélgetnek, akkor látják is egymást, az üzletemberek pedig televíziókonferenciákat tartanak egymással. Az emberek a tévén keresztül vásárolnak.
És vannak kissé elrugaszkodott elképzelések is: a háziasszonyok napenergiával főznek, a férfiak krémmel szedik le az arcszőrt, a tányérokat pedig nem kell elmosogatni,
az olcsó műanyagból készül tányérok egyszerűen elolvadnak a meleg vízben.
Amúgy is minden vízálló, így port törölni sem kell, elég egy slaggal lelocsolni mindent a lakásban.
Még ugyanabban az évben Harry Truman amerikai elnök is megírta elképzeléseit 2000-ről. A választási kampányban beszélt arról, hogy a század első fele ugyan nehéz volt, de a második fele már sokkal könnyebb lesz. Világbékéről álmodozott, és úgy fogalmazott, az atomenergia nemzetközi felügyelet alatt lesz, az ENSZ-nek pedig megfelelő ereje lesz ahhoz, hogy megőrizze a nemzetek közötti békét és fenntartsa a rendet.
Az elnök úgy vélte, a világkereskedelmet nemzetközi kereskedelmi szervezetek fogják felügyelni, a világ országai pedig részesülnek az amerikai jólétből, miután kiterjesztik a fejlődő országok segítését célzó programokat. A kommunizmusnak természetesen vége lesz, de nem erővel tüntetik el, hanem észérvekkel és az emberi szív nagyságával. Láthatjuk, itt nem sok szó esik a technikai fejlődésről, a felvázolt jövő azonban elhangozhatott volna egy szépségversenyen is.
Robert Heinlein sci-fi író 1952-ben azt jósolta, hogy a fogamzásgátlás megváltoztatja a férfiak és nők egymáshoz való viszonyát, ez pedig további társadalmi és gazdasági változásokat is okoz. Azt gondolta, hogy nagyon közel vagyunk már a bolygóközi utazásokhoz,
az évszázad végére az emberiség már túl lesz a Naprendszer felfedezésén.
Heinlein vázolta, hogy intelligens fajt fognak találni a Marson, és felfedeznek egy olyan szerkezetet, amellyel kontrollálni tudják a gravitációt. Ő is szólt a kommunizmusról, szerinte sem volt helye az emberiség jövőjében.
Az évszázad végére legyőzik a rákot és a fogszuvasodást, 2000-ben már az lesz a központi kérdés az orvostudományban, hogyan tud új lábat növeszteni az ember – folytatódnak az író jövendölései. Heinlein úgy gondolta, a fő proteinforrás a hal és az élesztő lesz, a telefonok olyan picik lesznek, hogy beleférnek az emberek zsebébe, és az összes repülőt egy összetett radarrendszer fogja irányítani, amely olyan lesz, mint egy elektronikus agy. Attól nem félt, hogy az emberiség elpusztítaná magát.
Mint látjuk, az ötvenes években még nagyon élt az emberekben a nukleáris háborútól, kommunizmustól való félelem. Még a kubai rakétaválság előtt vagyunk, de már javában folyik a fegyverkezés a kétpólusú világban. Ez ihlette a Southland magazin 1956. november 4-i számát, amelyben arról írnak, hogy a radioaktivitás miatt hatalmasra nőnek majd a zöldségek, de fogyasztásra alkalmassá lehet tenni őket. A jövő farmerének robotkarjai lesznek, amelyeket távirányítóval irányít.
Vissza a konyhába, ez az 1957-es videó azt jósolja, hogyan fog főzni az ember 2000-ben. A csirkét például infravörös sugárral sütik meg a teljesen számítógépesített jövő konyhájában, az ételeket pedig hat hónapig is el lehet tartani speciális üvegfalak mögött.
Eddig is láttunk olyan jóslatokat, amik telekonferenciákról szóltak, de 1964-ben Arthur C.Clarke nagyon pontosan leírta, milyen lesz a telekommunikáció a 2000-es években. Az író azt jósolta, hogy bármilyen időpontban, bármilyen helyzetből el tudjuk majd érni egymást, függetlenül attól, hogy az illető éppen hol van. Azt is biztosra vette, hogy az emberek például teljesen nyugodtan tudnak majd Tahitiről dolgozni, ha éppen úgy tartja kedvük.
Néhány évvel később, 1974-ben azt jósolja, hogy számítógépkonzolok lesznek az otthonokban, amelyek csatlakozni tudnak egymáshoz és minden információhoz, amire az embernek szüksége van.
Újabb politikus, Hubert Humphrey amerikai alelnök 1967-ben tette közzé jóslatait. Vegyük figyelembe, hogy két évvel vagyunk a holdra szállás előtt, vagyis ekkor még meghódíthatónak tűnt a Mars. Humphrey nagyon fontosnak tartotta a betegségek elleni küzdelmet is, szerinte az évezred végére eltűnik minden bakteriális és vírusos betegség a Földről, az örökletes betegségeket pedig genetikai úton tudják majd gyógyítani. Az élelmiszer-problémákat óceáni farmokkal oldják meg, és szintetikus proteineket állítanak elő.
Itt is felbukkant az időjárás irányításának igénye, szerinte legalább régiós szinten ez lehetséges lesz majd. Az ember már a Marson alapít kolóniákat, és mesterséges életformákat tudnak majd előállítani laborokban.
A hetvenes években még nagyon optimisták voltak az űrről szóló álmok,
1975-ben még a NASA is azt gondolta, hogy 2000-ben űrkolóniákon fognak élni emberek.
A gyűrű alakú Taurus űrállomáson például tízezer ember lakik, akik egy holdon bányásszák ki az értékes erőforrásokat.
1982-ben a New York Times közzétett egy cikket, melyben sok különböző jóslatot szedett össze. Roy Amara kutató azt gondolta, hogy sokkal kisebb és egyformább házakban fognak lakni a családok, akiknek legfeljebb egy gyerekük lesz. Peter Schwartz író a General Motors halálát jósolta, de a Merril Lynchet a jövő cégének nevezte. Azt képzelte, hogy 2000-ben minden mindennel tud majd elektronikusan kommunikálni otthonában, az ajtózártól a tűzhelyig.
BarbaraHubbard futurista pedig azt gondolta, hogy a Holdon fogunk bányákat létesíteni. A cikk egyébként ezt nevezte a legfurcsább ötletnek. Valóban messze vagyunk tőle, de már komoly tervek vannak arra, hogy aszteroidákon bányásszanak nyersanyagokat.
Hiába értünk el a kilencvenes évekhez, még ebben az évtizedben is voltak olyanok, akik jósolni mertek 2000-ről. RayKurzweil feltaláló és futurista 1990-es, Az intelligens gépek éve című könyvében azt írja, hogy
megjelennek a fordító telefonok, megbízható beszédfelismerő alkalmazások lesznek, és sofőr nélküli autókkal járunk.
A jóslatok mindig az adott kor szellemiségét tükrözik, a húszas-harmincas évek a léghajók bűvöletében teltek, az ötvenes években az atombombáktól féltek, a hatvanas években a holdra szállás előtt az űrutazás izgatta az emberek fantáziáját. Most sincs megállás, a futuristák ontják magukból a jóslatokat, utópiákat.