A fukusimai katasztófa hatásait vizsgáló tanulmányok megállapították, hogy a kis dózisú ionizáló sugárzásának is súlyos következményei lehetnek az állatokra és a növényekre. A Journal of Heredity című szaklapban olyan vizsgálatok eredményeit adták ki, amiket néhány hónappal a 2011-es katasztrófa után kezdtek el. A kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy a radioaktivitás komoly problémákat okozhat.
A tanulmányok több élőlényt vizsgáltak, az embereket nem, és az eredmények annyira nem is meglepőek. A kutatók kimutattak:
„Egyre több bizonyítékunk van madarakról, majmokról, lepkékről és más rovarokról készült tanulmányból arra, hogy több fajt súlyosan érintett a Fukusimából kiszabaduló radioaktív sugárzás” – mondja Timothy Mousseau, az amerikai University of South Carolina kutatója, az egyik tanulmány szerzője.
A megjelent tanulmányokban közös, hogy hipotézisük szerint az alacsony dózisú sugárzás genetikai károsodást okoz és növeli a mutációt a reproduktív és nem reproduktív sejtekben is.
Az Ázsiában elterjedt pillangófajról, a Pseudozizeeria maha-ról még 2012-ben mutatta ki egy vizsgálat, hogy kisebb lett, lassabban nő, magasabb a halálozási aránya, alaktani rendellenességek láthatóak a kifejlett és a begubózott példányoknál is. Néhány példányuk pedig ellenállást is kifejleszthetett a radioaktivitással szemben.
Egy másik, japán tudósok által jegyzett tanulmány szerint a szennyezett területen a rizspalántákban önvédelmi gének aktiválódtak, amelyek képesek beleszólni a DNS replikációjába és javításába, ahogy a sejtek halálába is.
A csernobili és fukusimai eredmények összehasonlítása sok közös pontot mutat: csökkent a madarak, lepkék, kabócák száma. Sőt, a madarak tollazata jelentősen megváltozott.
A tanulmányok nem tudják helyreállítani az eredeti állapotot, de feltárhatják, milyen hatással van a radioaktivitás a természetre. Ebből pedig kideríthető, mennyi időre van szüksége a természetnek a felépüléshez, és hogyan lehet megelőzni ezeket a katasztrófákat.