Sikeresen Mars körüli pályára állt szerdán egy indiai űrszonda. A sikeres kísérlettel India betört a Mars-kutató országok és ügynökségek nem túl népes, három tagot számláló elitklubjába, és egyben az első olyan országgá vált, amelynek első próbálkozásra sikerült végrehajtania egy marsi űrmissziót.

A bangalori repülésirányító központ kutatói – Narendra Modi indiai miniszterelnök társaságában – önfeledt ünneplésbe kezdtek szerda reggel, amikor kiderült, hogy a MOM (Mars Orbiter Mission) szonda a vörös bolygó körüli pályára állt. A repülésirányító központban tökéletesnek nevezték a műveletet.

Az indiai űrkutatókat dicséri az űrszonda olcsósága is: a saját technológiával készült űreszköz összerakására mindössze 72 millió dollárt költöttek, szemben például a két napja Mars körüli pályára állított amerikai Maven űrszondával, amely nagyobb ugyan, de majdnem tízszer ennyibe, 670 millió dollárba került, írja az MTI.

Persze ennek az összehasonlításnak csak annyi értelme van, mint ha egy tuningolt Volkswagen Golfot hasonlítanánk egy Forma 1-es autóhoz. A MOM is az űrkutatás egy szép eredménye, de az amerikai műhold kategóriákkal fejlettebb, és a küldetés jellege is csak elméletileg hasonló. A MOM méretre is sokkal kisebb, eleve rövidebb, 160 napos küldetésre tervezték, általánosabb adatokat gyűjt, a Marstól jóval távolabb kering (377 kilométer lesz a legközelebbi pont), és elsősorban inkább csak megalapozza India további interplanetáris küldetéseit. Ezzel szemben az amerikai MAVEN minimum egy évig lesz ott, a legmodernebb műszerekkel specifikus, eddig soha máshogy nem vizsgált adatokat keres, és akár 150 kilométerre is megközelíti majd a Marsot.

Az indiai miniszterelnök büszkén említette, hogy egy hollywoodi film költségvetésénél kevesebből hozták össze a sikeres küldetést, de ezzel inkább csak azt szerette volna hangsúlyozni, milyen visszafogott keretek között működik az USA-nál jóval szegényebb ország űrprogramja, és ennek ellenére képesek komoly eredményeket elérni. Külföldi szakértők szerint azonban valójában egyszerű propagandahúzásról van szó, mármint a projekt költségeivel kapcsolatos kommunikáció terén: a a 72 milliós összeg úgy jött ki, hogy szinte kizárólag a máholdhoz felhasznált eszközök értékét számolták, a küldetés megvalósításában részt vevő tudósok fizetését például már nem. A NASA általában ez utóbbit is beleszámolva összegzi egy projekt költségeit.

Az űrszonda a vörös bolygó körül fog keringeni hat hónapon át. Az öt napelemmel ellátott MOM műszerei adatokat fognak gyűjteni, amelyek révén többet tudhatunk meg a marsi időjárási viszonyokról, s talán arról is, hogy mi lett a jelentős mennyiségű vízzel, amely több milliárd évvel ezelőtt feltehetően létezett a bolygón. A Marsnak korábban sűrűbb volt a légköre, amely alkalmas volt arra, hogy víz legyen a felszínén. Egy jelentős éghajlati változás következtében azonban légköre nagy része a világűrbe szökött. 

A Marsot jelenleg a NASA két marsjárója és három orbitális pályán keringő műholdja, valamint az Európai Űrhivatal szondája kutatja. Ehhez a flottához csatlakozott a MOM.

Az eddigi marsi űrmissziók több mint a fele – 41-ből 23 – kudarcot vallott. Tizenöt évvel ezelőtt Japán is próbálkozott, de sikertelenül. Az Egyesült Államok először 1964-ben, a néhai Szovjetunió 1971-ben, az Európai Űrkutatási Ügynökség pedig 11 évvel ezelőtt hajtott végre sikeres marsi űrmissziót.

Indiának amúgy nincs előkészületben új Mars-missziója, a hírek szerint az ottani űrhivatal munkatársai most egy holdjárón dolgoznak. Az ország 2008-ban állított pályára egy szondát a Hold körül, valószínűleg annak folytatása lesz a következő küldetés.