A NASA újabb tesztet hajtott végre speciális bázisán, ahol direkt zuhannak le különböző magasságokból mindenféle repülőgépekkel és helikopterekkel, hogy a földet érésből adatokat nyerjenek. Így tesztelik például a fekete dobozokat is, amelyek alapvetőek a lezuhant gépek történetének rekonstruálásához, mégis gyakran tönkre mennek.

Hogy jobbat tudjanak tervezni, a NASA felemel gépet harminc méter magasra, aztán elengedi. A zuhanást több kameraállásból felveszik, belül pedig próbababákon derül ki, mi történik ilyenkor. A NASA Langley Research Centerben most egy Cessna–172-őt vágtak földhöz (július elsején ugyanezt a típust alacsonyabbról is ledobták már).

(Akit csak a becsapódás érdekel, tekerjen nagyjából a második percig.)

A mostani tesztből kiderült, hogy 

A logikus az lenne, hogy a puha talajon landolás kevesebbet árt a gépeknek és a bennük utazó embereknek, mint a kemény beton, a kísérletek alapján azonban általában nem ez a helyzet. „Valójában a [puha föld] rosszabb” – írja Chad Stimson, NASA Langley Emergency Locator Transmitter Survivability and Reliability (ELTSAR) projektmenedzsere a kísérlet weblapján. 

Betonon a repülőgép tovább csúszik előre, ezzel energiát vezet le

 – állítja a szakember. Földön sokkal hirtelenebb a megállás, az erő a gépre és az utasokra hat. A NASA-nál tovább folytatják a tesztelést, hogy a végén olyan berendezéseket fejlesszenek, amik becsapódás után is működnek.