Tele van bonyodalmakkal a házimacskák és az emberek kapcsolata, de annyit biztosan kijelenthetünk, hogy a genetikai nyomok alapján a vikingek is segítették az elterjedésüket.

A cicusok két nagy hullámban hódították meg a világot. Először a Közel-Keletről kiindulva benépesítették a Földközi-tenger keleti térségét, majd a második körben az ókori Egyiptomból – tengeri úton – eljutottak Afrikába és Eurázsiába.

Minderre 209 ókori macska mitokondriális dns-ét elemezve jöttek rá a francia Jacques Monod kutatóintézet munkatársai, Eva-Maria Geigl vezetésével. A tudósoknak nem volt könnyű dolguk, mert a macskák kutatását nem támogatják olyan összegekkel, mint a kutyákét.

A macskák háziasítására utaló első régészeti nyomokat 2004-ben tárták fel Cipruson, ahol ugyanabban a sírban találták meg egy ember és egy macska csontjait. A mediterrán szigeten talált maradványok időszámítás előtt 7500 környékén, tehát úgy 9500 évvel ezelőtt kerültek a földbe. Ezt megelőzően az ókori egyiptomi macskakultusz miatt azt hitték a kutatók, hogy a Nílus vidékén történt meg a macskák háziasítása.

A leletek segítségével azt is sikerült kideríteni, hogy a ma élő összes házimacska a ciprusi fajhoz, a közel-keleti vadmacskához (Felis silvestris lybrica) tartoznak. Közben Kínában is közeli viszonyba került az ember és a macska, amit egy 5300 éves lelet bizonyít. Ez viszont a közel-keleti vadmacska rokona, hanem egy arrafelé honos leopárdmacskáé (Prionailurus bengalensis). A vikingekkel való kapcsolatot egy időszámítás szerint 700 és 1000 közötti németországi lelőhelyen találta meg Geigl. Valószínű, hogy a vikingek a macskákkal tartották távol a patkányokat a hajóiktól

Persze a macska régen nem cuki hobbiállat volt. A leletek közt megtalálták az ősi vacsorák maradékát is, az elfogyasztott rágcsálók csontjainak formájában, szóval a macskákat egyértelműen csak azért tűrték meg az emberek a közelükben, mert segítettek kordában tartani a rágcsálókat.