Két hónapja, hogy senki nem érti, hogy pusztulhatott el egy rakéta az indítás legkevésbé veszélyes szakaszában, a tankolásnál. Az esetet bonyolítja, hogy a rakéta nem a NASA rakétája volt, hanem a SpaceX polgári űrvállalaté, aki ráadásul komoly versenyben áll az amerikai űrprogram őskorát meghatározó cégekkel.
Elképesztő pletyka reppent fel pár hete az amerikai sajtóban: egy videón homályos szmötyi alapján a SpaceX állítólag nem tartotta elképzelhetetlennek, hogy az egyik konkurensük piszkált bele az indítóállványon felrobbant rakétájukba szeptember elsején.
Kezdjük az elejéről a történetet, mert van pár kanyar benne, és minden, amit eddig tudni lehet, kiváló keresztmetszet az USA házi űrversenyének mindennapjairól.
Az egész onnan indult, hogy szeptember elsején felrobbant a SpaceX nevű civil űrvállalat rakétája. Mivel az űrhajózás még ma sem veszélytelen dolog, és viszonylag rendszeresen robbannak fel rakéták, ennek elsőre nem kéne furcsának lennie, viszont a szóban forgó Falcon–9-es az indítóállványon, tankolás közben, egy előzetes tesztre készülve robbant fel, amúgy iszonyatosan látványosan, nézzük is meg egy alaposan felokosított videón.
Azoknak, akik nem tartják rajta az ujjukat a rakétatudomány verőerén, elmondjuk, hogy a videón látható baleset tényleg ritka dolog: nem is nagyon történt még ilyen az elmúlt mondjuk hatvan évben. Fel szoktak robbanni, de az indítást legtöbbször megvárják vele. A dolog finoman szólva érthetetlen, mert bár épp iszonyatosan gyúlékony anyagot töltöttek a rakéta erre szolgáló tartályaiba, semmi nem volt, ami begyújthatta volna a rendszert. A SpaceX természetesen rögtön vizsgálatot is indított, melynek előzetes eredményei szerint a folyékony héliumot (ami nem robbanásveszélyes) használó hűtőrendszer hasadt ki a rakéta második fokozatának oxigéntartálya mellett, és ez okozta a robbanást.
Legalábbis a SpaceX ragaszkodik ahhoz, hogy ők nem tudják, mi lehetett a baj. Ha másokat kérdezünk, akkor több tippszerű véleményt is kapunk. Egyes szakértők szerint a SpaceX által használt technológia, egész pontosan a tartályok hegesztési és illesztési eljárása túl nagy, legalábbis a rakétaiparban szokatlanul széles hibatűréssel dolgoznak, ami lefordítva annyit jelent, hogy azért robbant fel a rakéta, mert kókány módon hegesztették össze a tartályokat alkotó lemezeket és csöveket. Ezt az elméletet erősíti, hogy a SpaceX korábban is lőtt már vissza indítást a héliumos hűtőrendszer hibája miatt, bár akkor nem robbant fel semmi, még időben, bár már a rakéta begyújtása után leállították a startot.
A SpaceX ellenzői természetesen nem a semmiből előtűnő figurák, hanem olyan, a NASA-hoz vagy a NASA beszállítóihoz közel álló emberek, akik egyértelműen nem örülnek a konkurenciának. Amíg a SpaceX csak a maga szórakoztatására lődözött fel rakétákat, nem zavartak senkit, azonban mikor zsíros üzleteket nyertek el a NASA-tól és a nemzetközi piacon is sikerrel versenyeztek több műholdas projektben, már elkezdték zavarni az USA űrprogramjában a hőskor, vagyis a múlt század derekától részt vállaló cégek köreit. Elon Musk, a SpaceX vezére ráadásul a szabad verseny jegyében még be is perelte az amerikai légierőt, mert ott egy időben rendszeresen kipattintották őket a közbeszerzéses műholdszállításokból. A bíróság végül a SpaceX javára döntött, és most pont emiatt, és persze a robbanás apropóján érik komoly támadások a céget.
Az ellenzők azt mondják ugyanis, hogy felelőtlenség lenne egy olyan bagázsra bízni a mindenféle hiperdrága eszközök űrbe juttatását, akiknek olyan rakétája van, ami a földön állva is felrobban. A SpaceX ellenzői egy levelet is küldtek számos, az ügyben érintett szervnek, többek között a NASA-nak, a légierőnek illetve a mindenféle légügyi balesetet, többek között a felrobbant rakétákat is vizsgáló Szövetségi Légügyi Hivatalnak, hogy nagyon jó lenne, ha a hivatal komolyan odalépne a SpaceX nyakára (nyilván ez politikusul úgy hangzik, hogy örülnek, hogy az FAA nagyon komolyan ellenőrzi és felügyeli a SpaceX vizsgálatát), és hogy szerintük sokkal jobb lenne, ha a vizsgálatot eleve a NASA és a légierő intézné, nem a saját magával valószínűleg megengedőbb SpaceX.
És most jön az összeesküvés-elmélet. Vajon miért írták alá ezt a levelet az amerikai törvényhozás képviselői közül többen is? Vajon miért fáj amerikai államférfiaknak, hogy egy amerikai cég saját erőből, tulajdonképpen állami támogatás nélkül komoly sikereket ér el egy olyan iparágban, ahol a legnagyobb a hozzáadott érték mértéke?
Nos, például azért, mert van pár másik amerikai cég is, például a Boeing és a Lockheed Martin. Ők például elég régóta komoly pénzeket húztak be abból, hogy tulajdonképpen monopolhelyzetből nyerték az összes légierős megbízást – egészen a bíróság 2015-ös, a SpaceX javára meghozott ítéletéig. Persze egy dolog, hogy írnak egy levelet, egy másik dolog pedig a bevezetőben említett pletyka, hogy tevékenyen szabotálták is a rakétát.
A Washington Post írta meg először, hogy a SpaceX nagyon komolyan veszi azt, hogy minden apró jelnek és nyomnak utánanéznek, ezért is kértek engedélyt arra, hogy a saját indítóállványuk szomszédságában (néhány kilométeres távolságban) lévő épületek tetőjét is átvizsgálhassák. Az egyik videón ugyanis ismeretlen eredetű, „furcsa árnyékot, majd egy fehér foltot” vettek észre közvetlenül a robbanás előtt.
Az épület egy ULA nevű cégé, vagyis, teljes nevén, a United Launch Alliance-é, ami hogy-hogy nem a Boeing és a Lockheed Martin közös, rakétaindításokra szakosodott társulása, mely 2006 óta óriási, dollármilliárdokra rúgó összegeket húzott be (csak az indítóállások fenntartási költségeire egymilliárdot kaptak évente). Musk akkor rágott be végképp, mikor indításonként 460 millió dolláros, összesen 11 milliárd dolláros keretösszegű légierős pályázaton nem hagytak indulni senki mást, pedig a SpaceX vezére szerint a dolog az ULA vállalásának töredékéből, indításonként 90 millió dollárból is bőven nyereségesen kihozható. Vicces mellékszál, hogy az ULA hirtelen már indításonként 225, majd alig százmillió dollárból is vállalta volna a szerződést, ami a rakétatudomány legkomolyabb áresése lehet.
Itt ér össze a SpaceX és az ULA harca a furcsa körülmények között felrobbant SpaceX-rakétával: sokak egyáltalán nem tartják elképzelhetetlennek, hogy valaki egyszerűen kisétált az ULA egyik, a közelben lévő épületének tetejére, és egyszerűen belelőtt a Falcon–9-es oldalába. A kérdést óvatosan kezelő amerikai lapok szerint ez azon túl, hogy az üzleti verseny egy szokatlanul merész húzása lenne, minimum mesterlövészt igénylő feladat, és tényleg, hiába óriási, azért nem a teljes, 70 méteres rakéta a célpont, hanem egy jól meghatározott, kb. egy A4-as lapnak megfelelő terület.
A SpaceX egyik munkatársa tehát átballagott a szomszédba, és engedélyt kért arra, hogy megnézhesse az inkriminált tetőt. Az ULA természetesen elhajtotta, viszont később kiadtak egy közleményt, hogy a légierővel közösen átnézték az említett területet, és semmi gyanúsat nem találtak. NA PERSZE! - mondhatnák erre az ilyen elméleteket szerető népek, de az van, hogy az űripari átpolitizálódást ugyan jól mutatja, hogy ez egyáltalán felmerülhet, de a valóságtól azért igen messze áll egy, az amerikai-szovjet verseny csúcsidőszakában is elképzelhetetlen ötlet. Hogy mást ne mondjuk, Elon Musk sem gondolja komolyan, hogy szabotázs történt.
Az egyetlen fix pont, hogy a rakéta felrobbant, illetve hogy a SpaceX addig nem készül újabb indításra, míg ki nem derítik, hogy mi volt az ok. Nagy általánosságban annyit lehet elmondani, hogy figyelembe véve, hogy mégiscsak rakétatudományról van szó, annyira nem meglepő, hogy a legapróbb hiba is katasztrófához vezet. A SpaceX-et támadó, ős-űrvállalatok tudják ezt a legjobban, hiszen az ötvenes-hatvanas években csak a csoda segítette az amerikai űrprogramot annyira, hogy mindössze hárman haltak meg, az Apollo–1 legénysége ráadásul egy földi teszt során égett bent az űrkabinban. Az viszont tény, hogy a régi nagyoknak szinte semmi alapjuk nincs felesleges kockázatvállalással gyanúsítgatni a SpaceX-et, hiszen annak idején ők maguk olyan szerkezetekben engedtek űrbe amerikai pilótákat, amelyek mai szemmel egy mosógépdob technikai színvonalát is alig érik el, és több esetben is ismert hibákat hagytak lógva az űrprogramok közben. Azt se nagyon lehet felhozni a mentségükre, hogy legalább a külső nyomásnak nem engedtek: a Challenger tragédiájában például fontos szerepet játszott az, hogy az űrsikló-program a sok csúszás miatt egyre többet vesztett a népszerűségéből, és nem jött jól, hogy az óriási PR-mutatvánnyá átalakított missziót is halasztgatni kellett.
Ugyanakkor a SpaceX rakétájának hibáját nem csak a SpaceX szempontjából lenne fontos kideríteni. A cégnek úgy 70 indításos restanciája van mintegy 10 milliárd dollár értékben, és még a NASA is lekötött náluk úgy másfél milliárd dollárnyi, az űrbe szánt terhet. De ami ennél is fontosabb, hogy ha egy ilyen titokzatos hiba okát nem sikerül kideríteni és elhárítani, az komoly árnyékot vethet az olyan nagy ívű tervekre, mint a Mars kolonizálása. Főleg akkor, ha hiszünk azoknak, akik szerint nem elképzelhetetlen, hogy hosszú távon a SpaceX rakétatechnikájának bőven van esélye átvenni a NASA most még csak tervezett (pontosabban a gyártás korai szakaszában lévő) óriásrakétájának, az SLS-ne a helyét. Az SLS sokkal többe kerül, már önmagában a rakéta létrehozása is, a fellövése meg pláne, így nem kizárt, hogy ha Elon Musk és csapata előbb hoz össze valamit, ami megbízható, tulajdonképpen ugyanolyan erős, de sokkal, sokkal olcsóbb, akkor egyszerű politikai nyomásra kell majd az állami támogatásról a civil lábra állnia az amerikai űrkutatásnak, legalábbis a bolygóközi kutatások és más, főleg emberes küldetések esetén.