Merthogy portugál! Körülbelül hatvan évvel ezelőtt Portugália déli részén készültek azok a fotók, amelyek mostani elemzése bizonyítja, hogy a legrégebbi múmiák nyolcezer évesek, és nem Egyiptomból, hanem Európából származnak.
A felfedezés azért szenzációs, mert az eddig prototípusnak tartott chilei múmiák is csak 7400 évre nyúlnak vissza, az Európában számontartott múmiák pedig csupán ezerévesek.
A portugál múmiák egy 2001-ben elhunyt régész, Manuel Farinha dos Santos holmijai közül bukkantak elő: több tekercs, fotografikus állóképeket tartalmazó film bizonyította, hogy Santos ott volt a hatvanas évekbeli Sado-völgyi ásatáson, és rögzítette a múmiák képét.
Miután a fényképeket felhasználva rekonstruálták az ásatásokat, a tudósok észrevették, hogy az egyik csontváz karjai és lábai természetellenes helyzetben voltak, túlnyúltak a normális pozíciójukon, amiből arra következtettek, hogy a testet megkötötték, és a szorítást a halál beállta után még fokozták.
A csontok a temetés után még rögzítve voltak, és a helyükön maradtak, ami különösen a láb esetében furcsa, mert a lábfej kis csontjai az elsők között szoktak lebomlani. Minden jel arra utalt, hogy a testet mumifikálták, kiszárították, majd a kötések hatására összement.
A tudósok már azt is sejtik, hogy történt az ókori mumifikáció: a halottat valószínűleg felfeszítették egy megemelt szerkezetre, hogy a test folyadékai elfolyhassanak a bomlás során. Feltehetően tűzzel szárították ki a holttestet, a kötések pedig megőrizték a test anatómiai integritását.
A Sado-völgyi halottakat nem ugyanazzal az eljárással temették el, a kutatók szerint a mumifikálódott halottakat valahonnan hozták, és a mumifikáció – mivel sokkal kisebb és könnyebb holttesteket eredményezett – megkönnyítette a szállításukat.
Ugyan Európában ez a portugál lelet mind ez idáig a legrégebbinek számít, a tudósokat a skót múmiák felfedezése is meglepte a kétezres évek közepén.
A mumifikáció vizsgálata elsősorban száraz vagy fagyott éghajlaton eltemetett halottak esetében sikeres, mert ilyen körülmények között a lágy szövetek viszonylag épségben maradnak. Mike Parker Pearson angol régész és csapata kidolgozott egy új eljárást, amely a csont mikrostrukturális és kontextuális elemzésével lehetővé teszi a mumifikáció azonosítását mérsékeltebb és nedvesebb éghajlaton talált csontvázaknál is. Ezt az eljárást használták a portugál leleteknél, de először Pearsonék alkalmazták a Cladh Hallan lelőhely háromezer éves csontvázainak vizsgálatakor. Ezt a férfi és női csontvázat magzati pózban találták eltemetve, az érdekességük pedig az volt, hogy több nő és férfi csontjaiból „rakták ki” őket. Ez volt az egyetlen brit-szigeteki múmiafelfedezés eddig; na de nem akármilyen. El is nevezték őket Frankenstein-múmiának.
De a múmiák felefedezése még nem zárult le, tízezer éves mumifikációra utaló jeleket találtak Izraelben, és a tudósok gyanítják, hogy a fehéroroszországi Kosteniben talált, harmincezer éves leletek is mumifikálódott testek.
(Borítókép: Cambridge University Press)