A fajta nem elég a karakter ismeretéhez.
A kutyákról is sztereotípiákban gondolkozunk: a border collie-t okosnak és energikusnak, a beagle-t barátságosnak és vidámnak, a komondort alkalmazkodónak, a pulit játékosnak tartjuk – pusztán kinézetük vagy ismert fajtajellemzőik alapján. De a fajtája alapján nem lehet megjósolni, hogy milyen az ebünk, átlagosan csak 9 százalékban döntő a kutya attitűdjét, személyiségét illetően – olvashatjuk a Science-ben.
A genetikusok már évek óta vizsgálják, hogy a genetika magyarázhatja-e a fajták közötti különbségeket, a mai álláspontjuk szerint igen. De még izgalmasabb kérdés, hogy a fajtán belül mekkora eltérés van az egyes kutyák viselkedésében.
Az egyéni eltérések tanulmányozásához a tudósoknak sok kutya genetikai és viselkedési adataira volt szükségük. Ezért kifejlesztették a Darwin bárkája nyílt forráskódú adatbázist, amelyben több mint 18 000 tulajdonos válaszolt kutyájuk tulajdonságaival és viselkedésével kapcsolatos kérdésekre. A megfigyelhető viselkedésekkel kapcsolatos 100 kérdést a kutatók nyolc „viselkedési tényező” címkéjű csoportba sorolták – idetartozott az emberi szociabilitás (milyen kényelmesen érzi magát a kutya az emberek között) és az engedelmeskedés is.
A kutatók 2155 fajtatiszta és keverék kutyáról is gyűjtöttek genetikai adatokat. A keverék kutyák bevonása segített megérteni, hogy az ősök hogyan befolyásolják a viselkedést, miközben elhomályosítják a fajtatisztákkal társított sztereotípiákat.
Kathleen Morrill, a Massachusetts-i Egyetem Karlsson laboratóriumának genetikusa szerint a korcsok tanulmányozása megkönnyíti a tulajdonságok egymástól való szétválasztását is. Vagyis egyéni alapon jobban feltérképezhető az a gén, amely valójában kapcsolódik a kérdéses viselkedéshez.
A kutatócsapat egyesítette az egyes kutyák genetikai és felmérési adatait, hogy azonosítsa az adott tulajdonságokhoz kapcsolódó géneket.
Az új tanulmány feltárta, hogy a kutyák legörökölhetőbb viselkedési tényezője az emberi szociabilitás, és hogy a motoros minták – mint például az ugatás – általában örökölhetőbbek, mint más viselkedési formák.
Mielőtt a modern tenyésztés megkezdődött az elmúlt néhány száz évben, a kutyákat az általuk ellátható funkcionális szerepekre választották ki, mint a vadászat vagy a terelés. A régen megbecsült karakterjegyek ma is jellemzőek, például a terelőkutyák általában jobban engedelmeskednek és játékosabbak. Vagyis a fajtacsoportokon belül az egyes fajták nagyobb valószínűséggel mutatnak bizonyos motoros mintákat. Mégis, bár a fajta bizonyos viselkedési formákkal társult, nem volt megbízható előrejelzője az egyéni viselkedésnek. Például a golden retriever nem ugatós fajta, de sok tulajdonos mégis arról számolt be, hogy a retrievere éjjel sem marad csöndben.
Adam Boyko, a Cornell Egyetem kutyagenetikusa szerint a kutyafajták viselkedése átlagosan különbözik, de a fajtákon belül is sok eltérés van.
Meglepő módon a méretnek még kevésbé volt hatása az egyed viselkedésére. Boyko rámutat arra, hogy a kis testű kutyák gyakran rosszabbul viselkednek, mint a nagy testűek, de ez nem a génjeikben kódolt, inkább arról van szó, hogy alkalmazkodtak ahhoz, hogy az emberek jobban tolerálják, ha egy kiskutya rosszalkodik, mintha egy nagy.
Ha tehát valaki kutyavásárlás előtt áll, ne hagyatkozzon csak a fajta leírására, tipikus jellemzőire, mert a kutyák még egy almon belül is nagyon eltérő személyiségjegyeket mutathatnak. Egy kölyökkutya nyolchetes korában már majdnem érett személyiség, inkább ez alapján döntsünk.
(Borítókép: Liu Jin / AFP)