Fiktív történetek vagy élő ikonok is mutathatnak jó példákat akár a bolygó megóvásával, akár a környezetszennyezéssel kapcsolatban.
Az éghajlati és biodiverzitási válság súlyossága már a popkulturális termékeken is nyomot hagy. A képernyőkön, könyvekben mutatott jó vagy rossz példák erősen befolyásolhatják a nézők hozzáállását a Földhöz, az élethez, a kulturális értékekhez.
Példaképet találhatunk a híres emberek között is, nem is keveset, Sir David Attenborough-tól kezdve Leonardo DiCaprión át megemlíthetjük Jane Fondát, Robert Redfordot, az állatvédő Brigitte Bardot-t, de itthoni sztárok is élen járnak. Udvaros Dorottya Greenpeace-harcosként, Pokorny Lia és a Katona József Színház művészei faültetőkként, Döbrösi Laura és Tilla a WWF Magyarország arcaiként mutatnak példát. A fiktív, film- vagy könyvszereplők is komoly hatással lehetnek a zöld értékekre, különösen a fiatalok körében. Ha valaki elmerül egy történetben, fogékonnyá válik az abban közvetített üzenetekre, ez a narrációnak köszönhető – olvashatjuk a Green Queenben.
A kognitív, információfeldolgozással és tanulással foglalkozó tudományos kutatások alátámasztják a példaképek fontosságát. Ezek az ikonok a tudattalant befolyásolhatják az értékek és viselkedések tekintetében – ez sokkal erősebb és tartósabb hatást kelt, mintha direkt mondaná meg egy véleményvezér, hogy mit kell tenni. Egy kitalált karakternek azonban lehetnek jó és rossz hatásai is a mű befogadójára.
Sajnos sok népszerű tévéműsor, mint például a Szex és New York-folytatás, az És egyszer csak vagy az Emily Párizsban éppen ellenkező hatást kelthet (különösen a nézők nagy részét kitevő nőkben). Emily például szinte minden epizódban más ruhában, cipőben parádézik, és a munkája is az, hogy eldobható, efemer életű divatcikkek vásárlására buzdítsa az embereket. A nézők szívét megdobogtathatja Emily sok ezer darabos gardróbja, színes textíliákba öltöztetett álomvilága. Csak sajnos ez egy rossz álom, amelyből Emilynek és a nézőknek is fel kellene ébredni. Nem kell új ruha, cipő minden napra, ha a divatipar kétszer annyi szén-dioxidot bocsát ki, mint a repülők és a hajók összesen. A ruhaiparban lévő peszticidek, valamint a festékekben és a textilek mikroműanyagaiban lévő vegyszerek hatalmas mennyiségű vizet fogyasztanak, és rettenetesen szennyezők is!
A sorozat alkotói könnyen kreálhattak volna egy turkálókban, vintage üzletekben vadászó jól öltözött Emilyt, de ők nem hallgattak az idők szavára. Emily ugyanolyan, mint egy 10-20 évvel ezelőtti sorozatszereplő, pedig ez már nem az a világ.
Szerencsére pozitív példát is tudunk: a Ne nézz fel! című Netflix-film megtekintése után 250 000 ember ígérte meg írásban a film weboldalán, hogy változtat életmódbeli szokásain.
Igen, egy zöld kontextusba ágyazott jó történet, akár a mindennapi élettel kapcsolatban, akár a bolygó jövőjéről szólva tényleges változásokat eredményezhet a nézők viselkedésében.
De szintén a Netflixen látható a korát jócskán megelőző (1996-os) szatirikus francia vígjáték, a Gyönyörű, zöld bolygó, amely a földönkívüliek megrökönyödését mutatja be a pusztító, önsorsrontó földi élettel szembesülve. Iskolákban kötelező lenne vetíteni, mert szépen és humorosan ábrázolja, hogy mennyire maga alatt vágja a fát az ember (konkrét értelemben is).
Valószínűleg tíz év múlva, amikor már mindenki a bőrén fogja érezni az éghajlatváltozást, és a növekvő pazarlás és fogyasztás tarthatatlan lesz, csak furcsálkodva vagy viszolyogva bámulhatjuk az olyan karaktereket, mint Emily vagy Carrie Bradshaw, akiknek a legnagyobb örömük az volt, ha tele a gardrób, és van egy új Manolo Blahnik cipőjük. Addig is inkább nézzük a Gorillák a ködbent Dian Fossey életéről, a dzsungel védelméről szóló Medicine Mant Sean Conneryvel vagy a klímaváltozást plasztikusan bemutató Holnaputánt.
(Borítókép: Részlet a Ne nézz fel! című filmből. Fotó: Niko Tavernise / Netflix)