És egyáltalán miért van az, hogy egyes tengerpartok mellett kristálytiszta kék a víz, másoknál szürkés-barnás? És miért jó a zavarosban halászni?
Gerald Durrell családja 1935-ben költözött családi okok miatt Angliából Korfura. Durrellék a homályos és szürke Északi-tengert cserélték a Jón-tenger páratlan kékségére, amiről a brit zoológus azt írta, olyan volt, mintha a paradicsomba tértek volna vissza. A két nagy vizet össze sem lehet hasonlítani, de miért van ilyen különbség tenger és tenger között?
Az óceánok mélyén állandó és lassú feláramlás megy végbe, vagyis az alsó hideg, üledékes vízrétegek felemelkednek a felszíni, melegebb vizek helyére. A feláramlás a nyílt óceánon és a partvonalak mentén történik, hatására hideg és tápanyagokban gazdag, üledékes víz kerül a felszínre. Ezek a zavaros vizek több élő szervezetnek adnak otthon, mint a kristálytiszta tengerek, például algáknak, medúzáknak. Ezért ezek az igazán jó horgászhelyek – és nem a tiszta, átlátszó víz.
Bizonyos partok mentén a homok és az iszap finom részecskéi növelhetik a víz zavarosságát, mivel könnyen felkavarodnak és hosszú ideig a felszínen maradnak. A tisztább partoknál az üledék nehezebb és durvább lehet, gyakran kagylódarabokból és elhalt korallokból áll, amelyet nehezebb felkavarni.
Az Északi-tenger vize piszkosnak tűnhet, pedig a Földközi-tenger tiszta, kék vize több nehézfémet, vegyszert és hulladékot tartalmaz.
A tengerparti vizek literenként körülbelül 10–300 milligramm üledéket tartalmaznak, amely koncentráció fokozatosan csökken, ahogy az ember eltávolodik a parttól. Ez az üledék – homok, agyag, kagylómaradványok, algák, baktériumok – a vízi élőlények, az erózió és a tengerbe ömlő folyók miatt jut a sós vízbe.
Mivel az édesvíz könnyebb, mint a sós, az utóbbi a folyók medrének aljára süllyed, míg a folyók vize a tenger felé haladva a felső rétegek fölé emelkedik, ráadásul a folyók kiszélesednek a tengerhez közeledve, ami csökkenti az áramlás sebességét. Ez okozza, hogy az üledék lesüllyed a fenékre, ezután magával ragadja a sós víz. De számolni kell az északi-tengeri áramlatok körforgásával is, amelyek az óramutató járásával ellentétes irányba fordulnak, amikor Norvégiából, Skóciából és az Atlanti-óceánból a La Manche csatornán keresztül az Északi-tengerbe áramlanak. Ebben a körforgásban az üledék folyamatosan visszakerül a tengerbe.
Álló vízben az üledéknek lenne esélye lemerülni a fenékre, és kitisztulna a víz, de a tenger, időjárástól és árapálytól függően állandóan mozgásban van. Erős árapály vagy heves vihar idején a hullámok elhordják az üledéket, amely a sós víz felső rétegei felé emelkedik.
Ennek eredményeképpen a víz még zavarosabb lesz. Minél mélyebb a tenger, annál nehezebben tudják a hullámok felemelni a hordalékot, ezért az Északi-tenger a parttól távolodva egyre tisztább és kékebb.
Az üledéken kívül a fizika is belejátszik a tenger szürke színébe: a víz színét a fény visszaverődése határozza meg. Minden színnek más a hullámhossza, a rövidebb hullámhosszú sugarak tökéletesen visszaverődnek a tiszta vízen. Ha a tengervíz sok üledéket és algát tartalmaz, a fénysugarak nem hatolnak be a vízbe, és a fény kevésbé verődik vissza. A víz ezért szürkés vagy barnás árnyalatú lesz.
(Borítókép: Brandon Bell / Getty Images North America / AFP)