Az óceánok és tengerek mélye rengeteg titokkal és megmagyarázhatatlan jelenséggel van tele. Gondoljunk csak a Föld legmélyebb pontjára, a Mariana-árokra (már itt is van műanyag zacskó!), a japán Yonaguni-emlékműre vagy a Bermuda-háromszögre. A néha felbukkanó ősi, de minimum bizarr mélytengeri állatokról már nem is beszélve. De ha a történelem kacsint ki az óceánból, még furcsábban érezhetjük magunkat: hogy nem vettük észre eddig, hogy itt van, miről árulkodik, mely ősünk láthatta a több évtizedes emlékeket?

Az Atlanti-óceán egyik nagy titka 2014-ben mutatta meg magát először, nyolcvan év után. Ekkor az időjárás tette lehetővé, hogy a New Jersey állambeli Cape May tengerpartján néhány szerencsés szemtanúja legyen az első világháborús vasúti sínek felbukkanásának. Négy évvel később is megjelentek, szintén egy nagy vihar idején, aztán a homok jótékony takarója újra beburkolta őket. Idén május 10-én Liz Goldsmith volt épp jókor jó helyen: apály idején sétált a parton, és neki is megmutatták magukat a múltidéző sínek.

Fantomsínek

A szellemvágányokat anno a homokbányászatban és az első világháborús hadianyag-tesztelésben használták. A Cape May Sand Company 1905 és 1936 között a síneken szállíttatta el a homokot a partról, sőt az óceánból is kikotorta, hogy üveggé vagy cementté porlassza.

Ben Miller helytörténész szerint az ebből a homokból előállított cementet vitték a Panama-csatorna építéséhez is (1880–1914). Miller rejtett kincsnek nevezte a síneket, amik a semmiből bukkannak elő újból és újból, mintha kaput nyitnának a múltba.

Liz Goldsmith szerencséjét a májusi viharok hozták: a rengeteg szél és eső felgyorsította a talaj erózióját. A viharos lökések nagy mennyiségű homokot szállítottak el a környék strandjairól, beleértve a Sunset és a Higbee Beach strandokat is. A talajerózió a homokdűnéket meredek sziklákká változtatta.

A keleti parti viharoktól eltérően ez a májusi vihar több napig pusztította a partvonalat. Mivel a szél huzamosabb időn keresztül ugyanabból az irányból fújt, a hullámok fokozatosan egyre nagyobbakká váltak, miközben nap mint nap ugyanazt a partszakaszt rombolták. Így fordulhatott elő, hogy a szellemsínek szépen és gond nélkül kiemelkedtek a homokból.

Katonák és lovak temetői

Még a szellemsíneknél is bizarrabb, amikor új építkezések során első világháborúban elesett katonák maradványai bukkannak elő. A Dig Hill 80 projekt 2018-ban a belgiumi Wijtschatéban zajlott, ennek során brit, francia, német és dél-afrikai katonák csontjait találták meg. 2001. május 21-én az Arras melletti Actiparc ipari park területén egy BMW-gyár építésekor 15 méter hosszú gödröt találtak, amelyben 20 brit katona maradványai feküdtek. Lincoln-feliratú vállapjuk árulta el, hogy a Lincolnshire ezred 10. zászlóaljához tartoztak, becenevük Grimsby Chums volt, az északkelet-angliai Grimsby kis kikötővárosa után. A katonákat 2002-ben újra eltemették a legközelebbi katonai temetőben.

1997-ben Braine-ben egy ipari övezet régészeti feltárása során három ovális gödröt találtak, és mindegyikük egy-egy teljes lócsontvázat rejtett. Ezek a gödrök ugyanazon a tengelyen helyezkedtek el, a két legtávolabbi sír 70 méterre feküdt egymástól. Az első világháború frontjának közelsége, az egyik gödörben talált repeszek, a patkók és a hám hiánya, valamint a lábak csontjainak hiányosságai mind arra utaltak, hogy az állatok a könnyűlovassághoz tartoztak. Mivel Braine-ben nem volt csata, a történészek szerint az 1914 szeptemberében néhány kilométerre északra zajlott marnes-i összecsapásban eshettek el, ahol John French marsall szállt szembe a németekkel.