Ha mi harminc másodpercenként a falba vernénk a fejünket, biztosan nagyon fájna már egy óra elteltével is. Ehhez képest a fakopáncs napi 12 000 ütést is lead, és nem tűnik fejfájósnak. Mi a csodaszere?
Sajnos sokan megérezzük az időváltozást, ilyenkor gyenge, erős vagy akár iszonyú migrénnel küzdünk akár napokig, csak mert néhány fokot hűl vagy melegszik az idő. Ehhez képest itt van a harkály, aki akármennyit ütheti a fákat, soha nem fájdul meg rángatózó feje.
A harkálycsalád fajai szinte az egész világon kopognak (csak Ausztráliában, Új-Zélandon, Új-Guineában, Madagaszkáron, a sarkvidékeken és a Csendes-óceán szigetein nincsenek). Itthon a leggyakrabban a nagy fakopánccsal, tarkaharkályokkal, zöld küllővel, fekete harkállyal és a nyaktekerccsel találkozhatunk.
Mi az, ami közös a harkályokban? Mind szuper jól kopácsolnak a fákon, másodpercenként harminc ütést leadhatnak, akár napi 12 000-et is! Mi biztos nem élnénk túl agyrázkódás nélkül, de szegény harkályoknak muszáj gyötörni a fejüket, mert csak ezekkel az ütésekkel találják meg a fák kérge alatt megbújó rovarokat.
De milyen szerencse, hogy a harkályoknak nem ártanak ezek az ütések! Néhány hónapja jelent meg egy tanulmány arról, hogy a madaraknak van egy olyan porcuk, amely elnyeli az ütéseket. De egy friss, júliusi kutatás, amely a Current Biologyban jelent meg, megkérdőjelezi ezt, és új magyarázattal szolgál. A harkály koponyája nem elnyeli az ütéseket, hanem nagyon merev kalapácsként működik. A tanulmány kutatói szerint az ütéselnyelés nem lenne hasznos evolúciós képesség, mert csökkentené a kinetikus energiát, ezáltal az ütések erejét.
Sok élő szervezetnek fontos, hogy a fejét érő ütéseket tompítsa, hogy ne károsodjanak a neuronok és a kognitív funkciók. Ezért hordunk mi bukósisakot sportolás közben – amit egyébként a harkályok csőre és agya között elhelyezkedő szivacsos csont inspirált.
Hipotézisük tesztelésére a kutatók különböző fajhoz tartozó harkályokat filmeztek le kopácsolás közben, és azt találták, hogy a csőrt a madárszemekkel összekötő rész merev maradt munka közben, és az ütéselnyelés nagyon gyenge vagy egyáltalán nem is volt. Egy fekete harkály biomechanikai modellezését is elvégezték, és az eredmény egyértelmű: ha a koponya légzsákként működne, a madárnak erősebb ütéseket kellene adnia, hogy ugyanazt az eredményt elérje – ez nem lenne energiatakarékos.
De azt még mindig nem tudjuk, miért nem fáj az ütés a madárnak. Egy 2018. februári tanulmány szerint a harkály agya nagy mennyiségű taufehérjét tartalmaz. Ezek stabilizálók és segítik az idegsejtek működését. Ha sok taufehérje az emberben halmozódik fel, akkor Alzheimer-kórhoz is vezethet, de olyan sportolóknál is megfigyelték, akik túl sok fejre mért ütést kaptak.
A kutatók tíz harkályfaj agyát tanulmányozták, és három mintában megtalálták a taufehérjék nagyobb mennyiségét – arra következtettek tehát, hogy a harkályok által leadott ütések hatnak az agyukra. A harkályok ütés közben jelentkező koponyaűri nyomása azonban sokkal alacsonyabb, mint az ember koponyájában jelentkező nyomás, ami növeli az ütések erejét. Koponyai szivacsos csontjuk pedig valószínűleg az ütésállóságot biztosítja, nem az ütéseket alakítja át.
(Borítókép: Jan Woitas / picture alliance / Getty Images)