Amerikában már van „alacsony szén-dioxid-kibocsátású” marhahús, de mit takar ez a címke? Tényleg van már zöldebb marhahús is?
Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma (USDA) a közelmúltban jóváhagyta az alacsony szén-dioxid-kibocsátású marhahús címkét, hogy megkülönböztesse a fenntarthatóbban tenyésztett, drágább húst a többitől. A címke megszerzése feltételhez kötött: a tenyésztőknek legalább 10 százalékkal kevesebb üvegházhatásúgáz-kibocsátást kell kimutatniuk, mint a szabvány mérték.
Egy kiló marhahús előállítása körülbelül 100 kilogramm szén-dioxidot bocsát ki, ami messze a legmagasabb kibocsátás az élelmiszerek között. Egy kiló csirke előállítása körülbelül 10 kiló szén-dioxid, ugyanennyi borsó mindössze 1 kiló kibocsátásával jár. Tehát a 10 százalékos csökkenés a marha esetében még nem menti meg bolygónkat, de a tenyésztők ezzel próbálnak hatni a lelkiismeretes fogyasztókra. És egyre több a tudatos vásárló – Amerikában a Z generáció háromnegyede ilyen, és a fenntartható, újrahasznosított vagy környezetvédő termékeket keresi.
Az állattenyésztés az üvegházhatású gázok 14,5 százalékáért felelős, a szarvasmarha az állattenyésztésen belül 65 százalékért.
Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete (FAO) már számos ötlettel előállt az állattenyésztésből származó kibocsátás csökkentésére. Például a takarmányminőséget lehetne javítani vagy a hulladékokat takarmányként hasznosítani, a veszteségeket minimalizálni a körkörös biogazdaság érdekében, és a szén-dioxid-kiegyenlítés fokozására természetalapú megoldásokat is ajánl – ilyen a talaj szénmegkötése regeneratív legeltetés révén.
Ennek a típusú legeltetésnek a lényege, hogy a műveletlen, természetes talajon, ahol a növények maguktól nőnek, természetesen fejlődnek, az állatok csak azt eszik, amit a legelőn találnak. A regeneratív mezőgazdaság nagy előnye, hogy a kezeletlen, át nem forgatott talajba a csapadék csak fokozatosan jut le, de jobban konzerválódik a mélyebb rétegekben. Ez a természetes gazdálkodás a korábban leromlott termőföldeket legelővé alakítja át, ami átmenetileg javítja is a talaj szénmegkötését. Az ENSZ FAO adatai szerint Észak-Amerikában a mezőgazdasági területek 23 százalékát így művelik, de Dél-Amerika is élen jár a regeneratív mezőgazdaságban. Európában a finnek a legnagyobb rajongói.
De az így legeltetett marháknak 40–150 százalékkal több földre van szüksége, és a fűvel táplálkozó állatok több metánt bocsátanak ki, mint a gabonatakarmányon élők, ráadásul 30 százalékkal kevesebb húst adnak (lassabban nőnek). A regeneratív legeltetésre való átállás hatékonyan működhetne, ha hajlandóak lennénk sokkal kevesebb, de jóval drágább marhahúst enni. Nagy kérdés, hogy a bolygó védelmében képesek vagyunk-e változtatni?
(Borítókép: Justin Sullivan/Getty Images)