Még mindig élnek néhányan a második világháború szellemkatonái közül, akik szégyentelenül becsapták a nácikat.
Bernie Bluestein 19 évesen, 1943-ban a clevelandi művészeti főiskola hirdetőtábláján figyelt fel egy érdekes hirdetésre, amelyben kreatív közreműködőket kerestek a háborúba. Bluestein belépett a rejtélyes egységbe, de most, 98 évesen azt mondja:
Ha tudom, miben kell reszt vennem, valószínűleg nem jelentkezem.
A művészekből álló Szellemhadsereg (Ghost Army) mintha csak a dadaisták köpenyéből bújt volna elő, akiknek a jelmondata: „a költészetet cselekvéssé kell alakítani”. A megtévesztés művészetével operáló katonák ugyan nem a költészetet használták, de kreativitásukból profitálva próbáltak harcolni a nácik ellen. És ez nem volt veszélytelen: ha a nácik rájönnek, hogy totálisan hülyére veszik őket, nem maradt volna el a kegyetlen megtorlás.
Formailag a 23. főparancsnokság különleges zászlóalját képező egység több mint húsz megtévesztési műveletet hajtott végre a háború utolsó évében. A tagok bonyolult illúziókat hoztak létre felfújható tankokkal, áldzsipekkel, kamu tüzérséggel, előre felvett műsorszámokat sugárzó hangszórókkal és hamis rádióüzenetekkel, hogy megzavarják a németeket.
A művészekből, építészekből, díszlettervezőkből, festőkből, mérnökökből és más magasan képzett, kreatív munkát végzőkből álló négy egységet és az 1100 embert számláló Szellemhadsereget 1944. január 20-án vetették be. A londoni székhelyű Billy Harris és Ralph Ingersoll ötlete inkább művészi (azon belül is leginkább színházi) volt, mint katonai.
Úgy működött, mint egy utazó roadshow, amely fel-alá járkált a frontvonalban.
Miután 1944 nyarán a Szellemhadsereg Európába érkezett, azonnal munkához látott. A 603. Camouflage Engineering Zászlóalj tagjai 93 kilós, felfújható tankokat készítettek, fából teherautókat és repülőgépeket ácsoltak (amiket zsákvászonnal borítottak és lefestettek), úgyhogy több ezer méter magasból igazinak tűntek. A dolog működött: a németek látták, és pánikszerűen készültségbe helyezték egységeiket.
Az egyik fiatal kódoló, George Dramis szerint
az ötlet alapja, hogy az igazi hadosztályok elvonulnak északra vagy délre, mi maradunk, és eljátsszuk, hogy sokan vagyunk. Veszélyes volt, mert hiányzott a tűzerőnk, hogy ellenálljunk egy frontális támadásnak.
A Viersen-művelet 1945. márciusi küldetése során a Szellemhadsereg két teljes hadosztályt – körülbelül 40 ezer katonát – kiadva próbálta meggyőzni az ellenséget, hogy az amerikai katonák máshol mozognak, mint valójában. Több mint 600 áljárművet fújtak fel, hamis rádióüzeneteket küldtek, így az amerikaiak csak csekély ellenállásba ütköztek, amikor behatoltak Németországba.
A Ghost Army a becslések szerint 15-30 ezer katona életét menthette meg. A háború után a felszerelésüket újrahasznosították, és kiképzési programokban használták fel, ötleteiket pedig még az iraki háborúban is alkalmazták.
Bluestein visszament a clevelandi iskolába, ipari tervező lett, társai közül kikerült divattervező, művész, fotós is. A hadsereg titkos jelentésében, amely a háború befejezése után 30 évvel vált publikussá, azt olvashatjuk:
Nagyon ritka, amikor egy háború alakulását egy maroknyi embercsoport tudja befolyásolni – ahogy a Szellemhadsereg tette.
2022-ben a veteránok megkapták az ország egyik legmagasabb kitüntetését: a Kongresszusi Aranyérmet.
(Borítókép: Az USA szellemezredének tagjai, négy átlagos testi erejű férfi emel fel egy (felfújható) tankot. Fotó: US National Archives)