Először klónozott sikeresen sarkvidéki farkast egy pekingi székhelyű géntechnológiai cég, amely a donorsejtet egy vadon élő nőstény sarki farkasból nyerte, majd egyesítette azt egy Beagle fajtájú kutyában növekvő embrióval, amely az ősi farkasokkal közös genetikai jellemzőkkel rendelkezik.
A Maya névre keresztelt kölyök még júniusban jött világra, de a Singogen Biotechnology cég egészen száznapos koráig várt a bejelentéssel, hogy biztosak lehessenek abban, hogy a klón egészséges és megfelelő ütemben fejlődik.
A szürke farkasok főként Amerika északi részén, a sarkkörhöz közel honos alfaj, a sarki farkasok ugyan nem tartoznak a veszélyeztetett fajok közé, de a Singogen azt reméli, hogy ezzel az eljárással más fajok esetében is áttörést érhetnek el, főként azoknál, amelyeket a kihalás fenyeget.
A klónozás módszerei időről időre vetnek fel komolyabb kételyeket, és annak ellenére, hogy a mostani valóban egy jelentős, tudományos áttörésnek számít, az állatvédők és a géntechnológiai cégek eljárásait ellenző aktivisták továbbra is nehezményezik, hogy a donorsejtek kinyerése és az embrióba való beültetés során olyan műtéteken és beavatkozásokon kell átesniük az állatoknak, amelyek gyakran komoly fájdalommal járhatnak.
Az ellenzők tábora az esetenként fájdalommal járó beavatkozások mellett a folyamat lélektanával sem ért egyet, szerintük ugyanis erkölcsileg visszás az eljárás, mivel az ember Istent játszva úgy hoz létre embriókat, hogy a természetes megtermékenyítés nem történik meg ezeknél az állatoknál.
Az ellenzők táborával szemben a kutatók azonban úgy gondolják, hogy a klónozás a kihalt fajok újjáélesztése miatt rendkívül fontos felfedezése lehet napjainknak, hiszen a klímaváltozás miatt egyre több fajt fenyeget ez.
A felmerülő kételyek ellenére kétségtelen, hogy Maya születése mérföldkőnek és hatalmas áttörésnek számít a génkutatás és klónozás területén, még akkor is, ha a farkast pontosan ugyanazzal a módszerrel „hozták létre”, mint Dollyt, a bárányt – az első olyan emlőst, amelyet sikerrel klónoztak még 1996-ban.
A szomatikus sejtmagtranszfernek nevezett eljárást követően megszületett bárányt végül ugyan 2003-ban elaltatták – egyesek szerint agydaganatot diagnosztizáltak nála, mások szerint tüdőgyulladás végzett vele –, a farkaskölyök egyelőre kiváló egészségnek örvend, viselkedésében a hagyományos körülmények között született fajtársai viselkedését mutatja.
A kutatásról a labor vezérigazgatója, Mi Jidong nyilatkozott a Global Timesnak.
2020-ban megkezdtük a kutatási együttműködést a Harbin Polarlanddal, és két év fáradságos erőfeszítés után végül sikerült a sarkvidéki farkast klónoznunk. Ez az első ilyen eset a világon
– mondta Mi Jidong.
A cég 137 új embriót hozott létre magvatlan petesejtekből és a szomatikus sejtekből, majd ezekből 85-öt helyeztek át hét beagle méhébe. A projekt mögött álló cég célja az, hogy az eljárást a veszélyeztetett, vagy már kihalt fajok esetében is alkalmazni tudják.
Tovább dolgozunk ezen a területen, a következő lépésben szeretnénk ritka, vadon élő állatokat klónozni
– folytatta a labor vezetője.
A már 100 napnál idősebb Maya, mivel nem fajtársai között nőtt fel, élete hátralévő részében már biztosan fogságban fog élni – a kutatók reményei szerint annyi ideig, mint természetes körülmények között fogant társai.
A tudósok és a géntechnológiai cégek célja egyértelműen a már eltűnt, vagy a közeljövőben kihaló fajok megmentése és feltámasztása, amelyben az elmúlt időszakban több áttörés is történt. Márciusban a Santa Cruz-i kaliforniai egyetem kutatói első alkalommal szekventálták sikeresen a dodómadár genomjait – amely egyben az ember által kipusztított fajok jelképe is egyben, miután a felfedezésüket követően alig 100 évvel kiirtották őket.
Szintén márciusban érkezett a hír, hogy az ausztráliai Melbourne-i Egyetem kutatói azon dolgoznak, hogy életre keltsék a hivatalosan 1986-ban kihaltnak nyilvánított tasmán – vagy más néven erszényes – tigriseket, azzal a céllal, hogy később újra a vadonban élhessen a faj. Esetükben erszényes ördögök méhébe tervezik eljuttatni a megalkotott embriókat.