A NASA űrteleszkópja, a James Webb lélegzetelállító felvételeket tett közzé a Teremtés oszlopaiként ismert három hatalmas, gázokból és porból álló felhőoszlopról.
Ezek az oszlopok kiállják az idő próbáját, ezért is nevezték el a Teremtés Oszlopainak. Csillagok ezreinek ragyogása világítja meg a képet, amelyen az óriási barna és narancsszínű oszlopok állnak a világűr végtelenjében. Az egyes oszlopok végén látható intenzív vörös övezetek lávára utalnak az oszlopok belsejében születő, mindössze néhány százezer éves csillagok jeleként – írta közleményében a NASA.
A NASA Hubble űrteleszkópja 1995-ben örökítette meg először a Teremtés Oszlopait, majd 2014-ben újra szemügyre vette a 6500 fényévnyire lévő felhőoszlopot. A James Webb legutóbbi felvétele a közeli infravörös fényben készült, ami a mi szemünk számára láthatatlan. Az infravörös fény lehetővé teszi, hogy a teleszkóp áthatoljon a poron, és felfedje a csillagok sokaságát.
A visszatérés oka, hogy a James Webbnek köszönhetően sokkal pontosabban azonosíthassák az újszülött csillagok számát, valamint a gáz és por mennyiségét. Ez elmélyíti a megértését, hogyan alakulnak ki és törnek ki a csillagok ezekből a porfelhőkből évmilliók alatt.
A kép leírását a NASA az Instagram-bejegyzésében közölte.
A függőleges kép félig homályos, rozsdavörös gáz- és porrétegekkel, amelyek a bal alsó részen kezdődnek, és a jobb felső rész felé haladnak. Három oszlop emelkedik a jobb felső rész felé. A bal oldali oszlop a legnagyobb és legszélesebb. A második és a harmadik oszlop csúcsai a barna sötétebb árnyalataiban és vörös körvonalakkal vannak kiemelve. A gáz- és porrétegeken keresztül a háttér a kék árnyalataiban pompázik, és apró sárga és kék csillagokkal van tele. Az oszlopok csúcsán sok helyen lávának látszó színű anyagot látunk. Az oszlopok szélein apró vörös pontok is láthatók, amelyek újonnan született csillagok
– olvasható a NASA magyarázata.
(Borítókép: NASA, ESA, CSA, STScI: Joseph DePasquale (STScI), Anton M. Koekemoer (STScI), Alyssa Pagan (STScI)