Meglepő eredményt hozott a Metropolitan Opera énekeseinek vizsgálata: az éneklés lassabb levegőterjedéssel jár, vagyis nem fokozza a fertőzések továbbadását.
Amikor a járvány berobbant, elhallgattak a színházak, az operaházak, de még a templomok is, mert a hivatalos ajánlás szerint az éneklés fokozta volna a vírus terjedését. De most kiderült, hogy nem is kellett volna csöndben maradnunk.
Az új kutatási eredmények azt mutatják, hogy az előadóművészek légzésszabályozása épp hogy megakadályozhatja a betegségek terjedését. A Met Orchestra által indított tanulmányban Philippe Bourianne mérnök mérte a Metropolitan Opera énekesei és zenészei által kibocsátott légáramlást. A Physical Review Appliedben publikált eredmények azt mutatják, hogy a zenészek olyan finoman szabályozzák a légzésüket, hogy gyengébb légáramlást bocsátanak ki éneklés és játék közben, mint a nem előadóművészek beszéd és légzés közben.
Bourianne lézer segítségével követte nyomon a szájat és a hangszert elhagyó levegő sebességét.
Ha tudják, hogy a kilélegzett levegő milyen gyorsan és hová terjed, akkor meg lehet becsülni, hogy egy fertőzött személy által kibocsátott levegő elég messzire jut-e ahhoz, hogy másra is veszélyes legyen.
A koronavírus-járvány kezdetén a princetoni professzor, Howard Stone és Manouk Abkarian, a párizsi francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ kutatási igazgatója vizsgálta a légzőrendszerből származó kis folyadékrészecskéket, az aeroszolokat. Ezek ugyanis vírustovábbítók lehetnek.
A korábbi tanulmányok eredményei szerint az éneklés és a beszéd több aeroszolt termel, mint a légzés, de nem mérték fel, hogy a fertőzött levegő merre halad. Stone és Abkarian viszont új módszerekkel meg tudta vizsgálni, milyen messzire jutottak el az aeroszolok.
Bár az éneklés több vírussal szennyezett levegőt termelhet, nem biztos, hogy fertőzőbb, mint a beszéd, mert nem jut elég messzire.
Abkarian képalkotó módszert használt, és lézerrel mérte a kilélegzett levegő sebességét, az infravörös kamerák pedig megmutatták, merre halad a levegő. A kutatás nem volt egyszerű, mert az előadók nem ugyanúgy énekelnek és lélegeznek, ráadásul többször egymás után rekonstruálniuk kellett ugyanazt az éneklést. De kiderült, hogy a kilélegzett levegő lassan távozik, 4-6 hüvelyk (10-15 centiméter) távolságon belül maradt az énekesektől, csak ezután oszlott el.
Bizonyos helyzetekben gyors és erős volt a kilélegzett levegő áramlása, az énekeseknél akkor, ha szinte csukott szájjal mássalhangzókat adtak ki, az oboásoknál akkor, ha játék közben kilélegeztek. Ők csak kevés levegőt bocsátanak ki játék közben, és a szünetben lélegzik ki gyorsan a tüdőben maradt levegőt.
A világjárvány előtt nem végeztek ehhez hasonló légáramlási vizsgálatokat, mert a levegőben lévő betegségek terjedésének kérdését nem tartották fontosnak.
– mondja Jose-Luis Jimenez, a Colorado Boulder Egyetem vegyésze.
Bourianne elmondta, hogy a koronavírus-járvány hívta fel a figyelmet az aeroszolok fertőző képességére, például amikor kórustagok fertőződtek meg tömegesen.
A tanulmány tehát megnyugtató eredményeket hozott, mehetünk koncertre egy nagy, jól szellőző előadóterembe, mert az énekesek lassabb légzésüknek köszönhetően nem fokozzák potenciális betegségük terjedését. A lassan mozgó levegőrészecskék nem tudják legyőzni a színpad és a közönség közti távolságot.
(Borítókép: Szájmaszkban ülő nézők egy színházban Krakkóban 2020. június 19-én. Fotó: Omar Marques / Getty Images)