A New York Post cikkében olvashatjuk, hogy a magas kalóriatartalmú ételek rendszeres fogyasztására való hajlam nem az ételek íze vagy illata miatt van. Hiába ínycsiklandozó a csipsz vagy a hamburger, nem ugyanúgy vetjük rá magunkat. Miért? 

Azért, mert a túlevésért felelős gén nem mindenkinél működik jól, és ha meghibásodik, teljesen feleslegesen fogyókúráznánk. Óriási megkönnyebbülést érezhetünk, hiszen akkor nem mi vagyunk akaratgyengék, hanem a génjeink fúrják meg a fogyókúrát, de ez nem azt jelenti, hogy bele kell törődnünk a helyzetbe.

A japán Osaka Metropolitan Egyetem kutatói azt találták, hogy a CREB-Regulated Transcription Coactivator 1 (CRTC1) gén tudja korlátozni a túlevést, főleg ha gyorsételekről van szó. Sigenobu Macumura professzor vezette a kutatócsoporot, amely megvizsgálta a CRTC1 elhízásgátló működését. A kutatók a melanocortin-4 (MC4R) fehérjét expresszáló neuronokra összpontosítottak, amelyek fontos szerepet játszanak a szervezet energiájának fenntartásában.

A vizsgálatok szerint a CRTC1 az MC4R-t expresszáló neuronokban megakadályozná az elhízást. A kutatók egérkísérleteiben két csoportra osztották az állatokat, az egyik csapatban megvolt a CRTC1 gén, a másikban nem. A génnel nem rendelkező egereknél a magas kalóriatartalmú étrend túlevéshez, cukorbetegségre való hajlamhoz és elhízáshoz vezetett.

A tanulmány feltárta, hogy a CRTC1 gén fontos szerepet játszik abban, hogy ne együnk túl magas kalóriatartalmú, zsíros, cukros ételeket

– mondta Sigenobu Macumura.

Akik a CRTC1 genetikai variációjával rendelkeznek, vagy rosszul működik náluk, hajlamosabbak az elhízásra, mint azok, akiknél normálisan működik a gén.

(Borítókép: Billy és Benny McCrary, a világ legnagyobb ikrei Hendersonville-ben 1969. november 25-én. Fotó: Bettmann / Getty Images)