A kiinduló gondolat azt sugallja, mivel a matematika a végtelen, az állandóság, a mindenhatóság tükre, csak az ezeket a tulajdonságokat egyedüliként egyesítő Istenből eredhet.

Egy analógia szerint a számok, egyenletek mindig is léteztek, ahogy Isten is, mindkét fogalom anyagtalan és örökkévaló, csak ahogy a számoknál elfogadjuk azok örökkévalóságát, Isten esetében ebben sokan kételkedünk.

Szent Ágoston a 4. században előállt saját bizonyításával, miszerint a természeti világot kétféleképpen oszthatjuk fel: konkrét anyagi dolgokra, amiket érzékszerveinkkel fogunk fel (például a környezet, az emberek), és az univerzális, elvont fogalmakra, amikről beszélhetünk, gondolkozhatunk, de nem érzékeljük őket fizikailag.

Ez utóbbi körbe tartozik a matematika, fogalmairól több elképzelés létezik a matematikusok és a filozófusok között. Léteznek-e valóban a számok, vagy csak az emberi elme képződményei, és szavaknál többet nem jelentenek?

Létező számok

Ha a Naprendszer kialakulására gondolunk: egymilliárd éve egy Napja volt, de ekkor embernek nyoma sem volt még, vagyis az 1-es szám bizonyos módon valóban létezett az emberi elmétől függetlenül. De ha az univerzum fizikai állandóira gondolunk, amik az ősrobbanás óta léteznek, ugyanez a következtetés: mérhető arányok, számaik tehát valósak. Hogy léteznek a valóságban a számok az embertől függetlenül?

Platón az univerzáléinak a világába helyezi el a számokat. Szent Ágoston és Leibniz azt állította,

Ha az örökkévaló matematika ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint Isten, az elmének, amiben a matematika létezik, szintén végtelennek kell lennie. 

Isten létezésének bizonyítéka lehet tehát az, hogy absztrakcióink, elvont gondolataink Isten elméjében is léteznek, és mi, akiket saját képmására teremtett, részt veszünk a gondolataiban? A matematika és más elvont fogalmak létezése egy végtelen mindenhatóra mutathat, az örökkévaló isteni értelemre.

(Borítókép: Shutterstock)