Már két kutatóközpont is keresi az ufókkal való találkozás és kommunikáció lehetőségeit és megoldásait. John Elliott, a skóciai St. Andrews Egyetem Számítástechnikai Karának kutatója szerint nagy gondot okozhat a jel befogása, értelmezése és a jogi következmények.
1973-ban, egy titokzatos ufófotót követően, amit egy Concorde repülőgépről készítettek, Michel Chevalet újságíró megkérdezte Jean Claude Pecker asztrofizikust a földönkívüliek létezésének lehetőségéről. Az asztrofizikai intézet igazgatója óvatosan válaszolt,
Nagyon valószínű, hogy van földön kívüli élet, de a kommunikációt velük nem tartja valós lehetőségnek.
Franciaországban már több évtizede létezik egy kutatóintézet az „azonosítatlan repülő tárgyak” elemzésére és azonosítására, ez a GEIPAN (Groupe d’Études et d’Informations sur les Phénomènes Aérospatiaux Non identifiés). Most egy új nemzetközi kutatóközpontot is alapítottak a St. Andrews Egyetemen a „harmadik típusú találkozások” vizsgálatára. A céljuk globálisan összehangolni az ufószakértők tudását, hogy amikor eljön a pillanat, adekvátan reagálhasson az emberiség.
John Elliott a skóciai St. Andrews Egyetem Számítástechnikai Karának tiszteletbeli kutatójaként dolgozik, évtizedek óta gondolkodik az idegenek észlelésének lehetséges következményein. A Nemzetközi Asztronautikai Akadémia (IAA) által létrehozott SETI-szakértői csoport az ő közreműködésével dolgozott ki módszereket a földön kívüli üzenetek megfejtésére és az ufóészlelés globális kommunikálására.
A protokollhoz az élet minden területén dolgozó emberek interdiszciplináris hozzájárulása hasznos, ezért
többek között szociológusokkal, jogászokkal, pszichológusokkal, fizikusokkal dolgoznak együtt.
Egy potenciális találkozással kapcsolatban a fő problémák Elliott szerint a részletekben (a jel megerősítése) és az egyetértésben vannak, továbbá a lehetséges jogi következményekben. És az sem mindegy, milyen az észlelés természete.
A kihalt mikrobák maradványainak feltárása egészen más lenne, mint egy olyan, földön kívüli intelligens civilizáció által küldött üzenet fogadása, amely jelenleg is létezik valahol a galaxisunkban. Előfordulhat az is, hogy kétértelmű bizonyítékokat kapunk az idegen életről, ha például egy bizonyos gázkeverékkel találkozunk egy több száz fényévnyire lévő bolygó légkörében. Ez utalhat biológiai aktivitásra, de nem 100 százalékos bizonyíték.
Ezért kell a tudósoknak több forgatókönyvet is készíteni különböző lehetséges eseményekre. Elliott szerint nagyon is elképzelhető, hogy kihalt vagy még létező mikrobiális vagy technológiai civilizációval találkozzunk.
Még a saját naprendszerünkben is találhatunk mikrobiális életet.
2010-ben a sok exobolygó felfedezése miatt megváltozott a földön kívüli életről való gondolkodás: saját, 200–400 milliárd csillagból álló galaxisunkban a legtöbb csillag körül bolygókat fedezünk fel, vagyis a lehetséges bolygók száma megsokszorozódott. Persze lehet, hogy idegen civilizációk már léteztek, és elmentek: a galaxis 13,6 milliárd, a bolygónk csak 4,5 milliárd éves, de Elliott optimista.
A nagy kérdés azonban továbbra is fennáll: hogyan dolgozzunk ki választ egy még ismeretlen nyelvi struktúrára?
(Borítókép: Joe Sohm / Visions of America / Universal Images Group / Getty Images)