Az alkoholtilalom idején nagy népszerűségnek örvendő hajó még mindig sértetlenül áll a michigani Charlevoix-tó alján. Két búvár, Chris Roxburgh és Lee Rosenberg a napokban leereszkedett, és körbefotózta a legendás hajót.
A Wolverine Steamship Company 1928-ban vásárolta meg a Keuka nevű hajót, és 1929 szilveszterén megtartották ünnepélyes megnyitóját. Úszó táncparkettként hirdették, amelyen a Fuller’s Orchestra szolgáltatta a zenét, a belépő pedig másfél dollár volt. De a fő rendeltetése nem a tánc és a görkorcsolya, ahogy a plakátokon állt, hanem a zugalkohol árusítása.
Az 1920-ban bevezetett amerikai szesztilalom idején, amikor a Fehér Ház bárszekrényei roskadoztak a whiskey-től, az emberek otthon, a kádban készítették a gint, hamisított receptre kaptak alkoholt, de több bandavezér is akkor szedte össze vagyonát a zugital-árusításból.
A ma is a michigani Charlevoix-tó mélyén fekvő egykori faszállító hajó, a Keuka egy vízen lebegő görkorcsolyás kaszinó volt, amelynek fő vonzóereje az alkohol volt – a prohibíció idején. A 150 férőhelyes, gőzfűtéses, táncteremmel, szeparált női és férfihelyiségekkel felszerelt hajó beceneve „vak disznó” volt, amely az alacsonyabb kategóriás mulatóhelyiségeket jelölte – a vendégek ugyanis az ilyen szórakozóhelyeken valamilyen érdekesség megtekintésére is befizettek. Ilyen lehetett például egy vak disznó.
A Keuka felvette az utasokat a Mason Street-i kikötőben, és a törvény szemeitől távolra, a Charlevoix-tó közepére szállította őket, ahol beindult az illegális buli. Kinyitották a játékasztalokat, felszolgálták a tiltott szeszes italokat. De 1930. december végén Ed Lathamet, a Keuka vezetőjét hasba lőtték, miközben próbált beavatkozni két részeg verekedésébe. Túlélte ugyan, de a hajó jó hírét nem öregbítette ez az incidens sem. Ráadásul a környékbeli lakosok szemét már régóta szúrta a züllés klubja.
1932. augusztus 14-én délelőtt a hajó sorsa megpecsételődött, amikor gyanús körülmények között elsüllyedt.
Hogy mi történt, sosem derült ki, voltak, akik erkölcsóvó keresztény nőegyletet gyanúsítottak a süllyesztéssel, mások azt mondták, a hajótól saját tulajdonosai szabadultak meg, hogy ne kerüljön a szövetségi adóügynökök kezére, de a prózai szivárgás és süllyedés is felvetődött, mivel a hajó olyan rossz állapotban volt, hogy egy férfinak csak az volt a munkája, hogy naponta kiszivattyúzza a vizet belőle. A fizetsége a kor legértékesebb fizetőeszköze, whiskey volt.
A legenda szerint a hírhedt gengszter, Al Capone is a hajó tulajdonosa volt egy időben, ott árusította a vagyonát megalapozó alkoholt. Hogy valóban birtokában volt-e a hajó, nem biztos, az tény, hogy volt egy háza Charlevoix közelében, és többször is látták arrafelé. Egyébként nemcsak az ő karrierjét segítette a szesztilalom, hanem Charles Luciano is ennek segítségével emelkedett fel, és miután több maffiavezérrel együtt felosztották egymás között a piacokat, elkezdődtek a véres leszámolások és utcai háborúk. A prohibíció korrupcióhoz, illegális kocsmákhoz és a közbiztonság felbomlásához vezetett.
Chris Roxburgh búvár a Charlevoix-tó felszíne alatt fényképezte le a hajót búvárpartnerével, Lee Rosenberggel. Azt mondták, a roncs még mindig sértetlenül áll a tó fenekén.
(Borítókép: Al Capone 1930-ban. Fotó: Bettmann / Getty Images)