A Stockholmi és a Lundi Egyetem kutatói az amerikaiak bizalmatlanságát vizsgálták, egy bostoni kutatás viszont az életcélok fontosságát bizonyította. Akinek van miért felkelnie, az tovább él!
Svéd és amerikai kutatások világítottak rá arra, hogy ha nem bízunk a körülöttünk lévőkben, és nincs életcélunk, az életünk jócskán megrövidülhet, hiába sportolunk és élünk fitten. A pszichológiai tényezők legalább olyan fontosak a jólléthez és az elégedett, hosszú élethez, mint a fizikai aktivitás és az egészséges élet.
A Stockholmi és a Lundi Egyetem kutatói egy 1978 és 2010 között, több mint 25 ezer amerikai megkérdezésével végzett országos reprezentatív felmérésben a résztvevők bizalmi szintjét mérték. Alexander Miething, a tanulmány társszerzője, a Stockholmi Egyetem kutatója úgy nyilatkozott:
Az, hogy megbízik-e másokban, akár idegenekben, tíz hónappal is lerövidítheti vagy meghosszabbíthatja az élettartamot.
A tanulmány azt is kimutatta, hogy a másoknak megszavazott bizalom az Egyesült Államokban évtizedről évtizedre csökken – például az 1980-as évek 43 százalékáról a 2000-es évekre 34 százalékra esett az általános bizalom.
Miething szerint azok, akik olyan közösségekben élnek, ahol a bizalmatlanság dominál, rövidebb élettartamra számíthatnak. Az eredményeket nem befolyásolta a nem, a társadalmi-gazdasági helyzet vagy az iskolai végzettség.
A Bostoni Egyetem kutatása 13 ezer, 50 évesnél idősebb ember céltudatosságát elemezte, és kiderült: ha van célunk, amiért felkelünk reggel az ágyból, akkor késleltethetjük a halált. Ez a kapcsolat a cél és az élettartam között független az etnikai hovatartozástól, a társadalmi-gazdasági státusztól vagy a nemtől.
Ha van kitűzött célunk, jobb a fizikai állapotunk, csökken a szív– és érrendszeri betegségek kockázata, és a kognitív hanyatlás sem fenyeget annyira.
Koichiro Shiba epidemiológiai adjunktus, a tanulmány vezető szerzője elmondta: akik a legcéltudatosabbak, azoknál a legalacsonyabb a halálozási kockázat (csak 15,2 százalék), és magasabb azoknál, akiknek nincsenek céljaik (36,5 százalék).
Egy másik amerikai tanulmány kérdőíves felmérést végzett 7000, 51 és 61 év közötti amerikai férfi és nő adatait elemezve a halandóság és az életcél kapcsolatáról. Világossá vált, hogy akiknek nincs céljuk, hajlamosabbak a szív- és érrendszeri betegségekre és az idő előtti elhalálozásra. A cél megléte még az olyan káros szokásoknál is meghatározóbb volt az élettartam tekintetében, mint az alkohol, a dohányzás vagy a rendszeres testmozgás (vagy annak elmaradása).
Alan Rozanski professzor 2016-ban tucatnyi tanulmány eredményeit vetette össze munkatársaival, ő is azt találta, hogy összefügg a cél megléte és a halálozás vagy a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázata. Meglátása szerint az embereknek az alapvető pszichológiai szükségleteik legalább olyan fontosak, mint az evés, ivás, alvás. Értelmet akarunk adni a létezésünknek, ez nagyban befolyásolja jóllétünket.
Az is kiderült, mindegy, mi ez a cél, nem kell magasztosnak lennie, mindenkinél egyéni, hogy mitől boldog, mi teljesíti ki – lehet ez a gyereknevelés, az önkénteskedés vagy a kertészkedés – a lényeg, hogy legyen cél!
A kutatók elmondták: bár az életcél és a fizikai jóllét közötti összefüggés erősnek tűnik, további kutatásokra van szükség a kettő közötti fiziológiai kapcsolat feltárásához, például, hogy ha nem elég szilárd az életcél, emelkedhet-e a stresszhormonok szintje.
(Borítókép: A 2300 maratonnál is többet teljesítő Sigrid Eichner berlini otthonában 2022. október 31-én. Fotó: Soeren Stache / Picture alliance / Getty Images)