A hosszú lábú és csápú sárga őrült hangya a világ egyik legnagyobb invazív hangyafaja, de nem ez a legérdekesebb vele kapcsolatban. A hangya genetikai markereinek vizsgálatából derült ki, hogy biológiája furcsa, a hím számos genetikai marker két változatát hordozza.
A sárga őrült hangya (Anoplolepis gracilipes), más néven hosszú lábú hangya Délkelet-Ázsiában és Óceániában őshonos, de elterjedt a világ más trópusi éghajlatú régióiban, veszélyeztetve a helyi gerincteleneket és még a kisemlősöket is. Az őrült jelzőt egyrészt azért kapta, mert ha megzavarják, rendellenes mozgással reagál, másrészt a fajok hímjei két sejtvonal keverékei – számolnak be a kutatók a Science folyóiratban közzétett tanulmányukban. Más lények is alkotnak néha ilyen különböző génállományú egyedeket, de inkább csak véletlenül, a sárga őrült hangyák az első ismert állatok, amelyeknél ez a tulajdonság alapvető fontosságú.
Hímjei egyedülálló módon genomok keverékét hordozzák, de az is az őrült hangya különlegessége – és emiatt csavargó hangyának is hívják –, hogy könnyen megtelepszik szinte bárhol, és pillanatok alatt dominánssá válik új élőhelyén. Ezt a többi hangyafajjal szembeni erőszakossága, saját fajának tagjaival szembeni csekély agresszivitása, a hatékony toborzás és a nagy kolóniaméret teszi lehetővé.
A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) által összeállított listán, „a világ száz legrosszabb invazív fajának” listáján is szerepel, nem véletlenül, hiszen Hawaiitól a Seychelle–szigetekig elárasztotta az ökoszisztémát, és szuperkolóniákat alakított ki az ausztrál Karácsony-szigeten is, ahol jelentősen megritkította az endemikus vörösrákok populációját.
A legtöbb hangyafajban a hímek megtermékenyítetlen petékből fejlődnek ki, és ezért csak egy genommásolatuk van. Egyes hangyafajoknál időnként két genommásolatú diploid hímek vannak (a kromoszómák két sorozatban vannak jelen a diploid sejtben, valamennyi génből kettő található, amelyek közül az egyik apai, a másik anyai eredetű), de ezek a hímek általában sterilek.
Hugo Darras, a mainzi Johannes Gutenberg Egyetem evolúciós biológusa úgy kommentálta:
Igazán különös, hogy ennek a fajnak az összes hímje diploid. Értelmetlennek tűnik.
Darras és kollégái elemezték a hangyák egyes sejtjeit, és kiderült, hogy minden hímsejt a hangya genomjának csak egy változatát tartalmazza. Ez a többváltozatú örökítőinformáció lehetett a királynőkre jellemző származás, ezt „R”-kromoszómával határozták meg, vagy egy másik genom magányos másolatával, ez lett a „W”-kromoszóma.
A hangyák királynőjének sejtjei a W-genomból két példányt tartalmaznak, míg a steril nőstény dolgozó hangyákban minden sejtben egy-egy másolat található. Darras csapata megállapította,
hogy a diploid hímtulajdonság döntő szerepet játszik a hangyák kasztrendszerében.
A királynő összes tojása az R-genom egy példányát hordozza. Ha a petesejtet egy R-genommal rendelkező hímivarsejt megtermékenyíti, királynő fejlődik ki. Ha azonban a petesejtet W-spermiummal termékenyítik meg, és a két genomot tartalmazó sejtmag egyesül, akkor diploid dolgozó hangya fejlődik, vagy ha a magok nem fuzionálnak, a tojás diploid hímként fejlődik – egyes sejtek R-, mások pedig W-genomot hordoznak.
A királynőknek speciális szerveik vannak, amelyek több hím spermiumát tárolják. Ez azt jelenti, hogy az R- és W-spermát tároló magányos királynő új hangyatelepet hozhat létre.
(Borítókép: Shutterstock)