Az Olasz Műszaki Intézet molekuláris elektronikai kutatói fejlesztették ki az ehető áramforrást vitaminokból, hínárból, növényi flavonolból, méhviaszból és aktív szénből. Nem egy ínyenc falat, de legalább hasznos, mert a gyomorban is tud áramot adni.
Miután már kiderült, hogy a karácsonyfa ehető, a bogarak is finom falatok, és az elrágcsálható maszk sem őrültség, már nem is csodálkozunk az ehető áramforráson.
A testen belül használt miniatűr orvosi eszközök töltésének, áramellátásának kérdése mindig is fejtörést okozott a tudósoknak. De most elkészült a teljesen ehető anyagokból készült elem, ami biztonságosan feloldódhat a gyomorban, ha már teljesítette küldetését. Két fő missziója lehet, az egyik a testen belül használt orvosi eszközök töltése, a másik az élelmiszerminőség-ellenőrzés területe, mert miközben az élelmiszerek ténylegesen a bélben vannak, kontrollálható, hogy biztonságosak-e, és megfelelnek-e az előírt szabványoknak, mielőtt a megfigyelőeszközt az élelmiszerrel együtt megemésztjük.
Az új tanulmányban felvázolt prototípus 0,65 volton működik, és 48 mikroamperes áramot ad 12 percig. Mario Caironi, az Olasz Műszaki Intézet molekuláris elektronikai kutatója azt mondja, az ehető áramkörökkel működtetett érzékelők monitorozhatják az egészségügyi állapotokat.
Sőt, az elemek olyan biztonságosak, hogy gyerekjátékokban is használhatók, ahol nagy a lenyelés veszélye.
Miből készítették az első ehető tápegységet? Riboflavin, vagyis B2-vitamin alkotja az akkumulátor anódját (a „negatív” végét), valamint kvercetin, ez az antioxidáns növényi flavonol a katód (a „pozitív” vége).
Az elektrolit, ami az elektromos töltést generálja, vízbázisú oldatból áll, a rövidzárlatot pedig a nori, a szusiéttermek ehető tengeri füve akadályozza meg. De van benne aktív szén is az elektromos vezetőképesség növelése érdekében, a külső érintkezők pedig, amik átadják az elektromosságot egy másik eszköznek, méhviaszból készülnek.
Az akkumulátor több cikluson keresztül megőrzi töltöttségét, de az újratöltéshez a testen kívül kell lennie. A prototípus körülbelül egy négyzetcentiméter, de a kutatócsapat dolgozik a lekicsinyítésén, és abban reménykednek, hogy munkájuk további fejlesztésekhez vezet ezen a területen. Ivan Ilic, az Olasz Műszaki Intézet fenntartható energiatárolási tudósa azt mondta, hogy noha ehető akkumulátorok még nem készültek elektromos autókhoz, de most bebizonyosodott, hogy biztonságosabb anyagokból is előállíthatók. Cél a fenntarthatóság!