Egy új tanulmány szerint nemcsak a melegedéssel küzdünk meg, amikor a Föld hőmérséklete 2-3 fokkal megemelkedik, hanem óriási cunamikkal is, mert a forrósodó nagy vizek alatt beindulnak a szökőárak.
Az éghajlatváltozás miatt felmelegedő óceánok az antarktiszi tengerfenék üledékeinek megcsúszását okozzák, ami óriási árvizeket eredményezhet – írja a Livescience.
Az Antarktiszon több száz méterrel a tengerfenék alatt lévő üledékmagokba fúrva a tudósok felfedezték, hogy a globális felmelegedés korábbi időszakaiban – 3 millió és 15 millió évvel ezelőtt – laza üledékrétegek képződtek és csúsztak el, és hatalmas szökőárhullámokat okoztak Dél-Amerika, Új-Zéland és Délkelet-Ázsia partjainál.
Korunk éghajlatváltozása felmelegíti az óceánokat, a kutatók pedig úgy vélik, megint fennáll annak a lehetősége, hogy beköszönt az árvizek korszaka.
A tenger alatti földcsuszamlások jelentős veszélyt jelentenek, és hatalmas emberáldozattal járó szökőárakat okozhatnak
– mondta Jenny Gales, a brit Plymouth Egyetem vízrajzi és oceanográfiai oktatója.
Az új tanulmány azt hangsúlyozza, hogy meg kell érteni, a globális éghajlatváltozás hogyan befolyásolhatja bizonyos régiók stabilitását és előidézhet-e jövendőbeli cunamikat.
A kutatók először 2017-ben találtak bizonyítékot ősi földcsuszamlásokra az Antarktisz mellett, a Ross-tenger keleti részén. Ott olyan üledékrétegekre bukkantak, amelyek tele voltak megkövesedett tengeri élőlényekkel. A vizsgálatok 2018-ban folytatódtak, mélyfúrásokat végeztek, hogy átvizsgálják a földkéreg rétegeit.
RÁJÖTTEK, HOGY AZ ÜLEDÉKRÉTEGEK KIALAKULÁSA KÉT SZAKASZRA OSZTHATÓ, AZ EGYIK KÖRÜLBELÜL háromMILLIÓ ÉVVEL EZELŐTT, A KÖZÉP-PLIOCÉN KORSZAKBAN, A MÁSIK 15 MILLIÓ ÉVVEL EZELŐTT, A MIOCÉN KORBAN TÖRTÉNT.
A két periódusban az Antarktisz körüli vizek körülbelül 3 Celsius-fokkal melegebbek voltak, mint ma, vagyis az algák prosperáltak a felszín alatt, de pusztulásuk után gazdag és csúszós üledékkel töltötték meg a tengerfenéket, ami előidézhette a gyakori földcsuszamlásokat.
A következő jégkorszak során ezeket a csúszós rétegeket gleccserek és jéghegyek által szállított vastag, durva kavicsréteg borította be
– mondja Robert McKay, a Wellingtoni Victoria Egyetem Antarktiszi Kutatóközpontjának igazgatója és a Nemzetközi Óceánkutatási Program társvezetője.
A régió múltbeli víz alatti földcsuszamlásának pontos kiváltó oka nem ismert, de a kutatók a melegedő éghajlat miatt olvadó gleccserjégre gyanakodnak. Amikor egy-egy jégkorszak véget ért, a jégtakarók összezsugorodtak, és visszahúzódtak, így csökkent a Föld tektonikus lemezeinek terhelése.
Miután az üledékrétegek felhalmozódtak, földrengésekhez vezettek, ezért a csúszós rétegek tetején lévő durva kavics lecsúszott a kontinentális talapzat széléről, ez okozta a cunamikat.
Az ősi óceán hullámainak léptéke és mérete nem ismert, de a tudósok két régebbi cunamit is megfigyeltek, melyek hatalmas szökőárakat generáltak: az 1929-es Grand Banks 13 méter magas hullámokkal érkezett, és majdnem 30 halálos áldozattal járt Kanadában, az 1998-as pápua új-guineai árvíz 15 méter magas hullámokat szabadított fel, és 2200 emberéletet követelt.
(Borítókép: Romok Japánban 2011-ben. Fotó: Chris McGrath / Getty Images)