A megevett, tárolt és visszaköpött ragacs sikeresen leküzdi a tüdőgyulladás kórokozóját és kétféle gombát is. A tudósok most a hatóanyagok felkutatásán dolgoznak, hogy új gyógyszereket fejleszthessenek.
Az ausztrál hangyák egyik faja, a Componotus Inflatus olyan cukros anyagot termel és tárol, ami védelmet nyújthat bizonyos típusú baktériumok, vírusok és gombák ellen. Már az őslakosok is tudták, úgyhogy ezt a fajta mézet használták táplálékforrásként, de megfázás és torokfájás kezelésére is.
Ahogy a kutatásban részt vevő egyik tag, az őslakos nyelveket kutató csoport munkatársa elmondta:
a nyugati orvoslás felzárkózik ahhoz, amit sok társadalom ősi hagyományai évezredek óta ismernek. Az őshonos tudás kiaknázatlan erőforrás.
Az ausztrál méztermelő hangyák számos virágból gyűjtik a nektárt, de jobban kedvelik az ausztrál nemesfák (mulgafák) és levéltetvek által termelt ragacsos, édes anyagot, a mézharmatot, amit megesznek, a bendőjükben tárolnak, majd visszaköpnek, és ezzel táplálják társaikat.
Andrew Dong, a tanulmány társszerzője és a Sydney-i Egyetem mikrobiológusa munkatársaival helyi bennszülött idegenvezetők segítségével gyűjtötte össze a hangyákat és a mézet is Kurnalpiból, egy nyugat-ausztráliai sivatagi városból.
Laboratóriumi kísérleteikből derült ki, hogy a méz megvéd a Staphylococcus aureus baktérium ellen (ami a tüdőgyulladás okozója, és rezisztens az antibiotikumokkal szemben), illetve a Cryptococcus és az Aspergillus gomba fertőzésével is sikeresen veszi fel a harcot.
Shona Blair a sydney-i St. Vincent's Health Innovation Precinct mikrobiológusa úgy nyilatkozott, már az ókori kultúrák – az egyiptomi például – is használták gyógyászatilag a mézet, ha hozzájutottak.
Andrew Dong szerint az a fantasztikus ebben az anyagban, hogy a méz ilyen specifikusan hat bizonyos kórokozókra, másokra viszont nem reagál. A méhmézhez képest a hangyaméz a mikrobiális organizmusok szűkebb körét pusztította el, nem bírt az E-colival és a Candida albicans gombával, de ez semmit sem von le az értékéből. A kutatók most meg akarják határozni, hogy mely vegyületei védenek a kórokozók ellen, hogy ezeket a gyógyításban felhasználják.
Az új, jó hatóerejű, természetes gyógyszereknek egyre nagyobb jelentőségük lesz, hiszen ahogy az ENSZ-jelentésben is olvashattuk, a „szuperbaktériumok” 2050-re akár tízmillió embert is megölhetnek évente. Mindez az éghajlatváltozás, a környezetszennyezés, a sűrűn lakott városok és a biológiai sokféleség csökkenése miatt történhet. A gyógyszerrezisztens kórokozók egyre szaporodnak.
Egy tavalyi tanulmány adatai alapján a gyógyszereknek ellenálló fertőzések már most is emberek millióinak halálát okozzák – 2019-ben 1,27 milliónak –, és még több millió halálesethez járulnak hozzá. Hiába létezik rengeteg antimikrobiális szer, a mikrobák, mióta világ a világ, alkalmazkodnak. Most ráadásul a környezeti feltételek is jobban kedveznek nekik.