A bolygó bizonyíthatja a bolygóütközések galaxisformáló hatását. A TOI–1853 b bolygó a feltételezések szerint egy óriási bolygóösszecsapás eredményeként alakult ki
A Neptunusz méretű bolygók nagy variációt mutatnak összetétel és sűrűség tekintetében kialakulásuk és evolúciós történetük miatt. A viszonylag alacsony sűrűségű, vastag hidrogén-hélium atmoszférájú bolygóktól a magasabbakig változhatnak.
Egy új tanulmány, amelyet Luca Naponiello, a Tor Vergata Római Egyetem munkatársa vezetett, egy Neptunusz méretű bolygóról számolt be, amelynek sűrűsége meghaladja az acélét is.
Tömege majdnem kétszerese bármely más ismert, hasonló méretű bolygóénak, sűrűsége pedig hihetetlenül nagy. Ez azt jelenti, hogy a bolygó nagyobb kőzetfrakcióból áll, mint az ilyen nagyságú bolygóknál várható, és ez valószínűleg bolygók ütközése miatt alakult így.
Az ütközés eltávolíthatta a könnyebb légkört és vizet, sok kemény, tömör sziklát hagyva maga után.
Ez a bolygó bizonyítja, hogy hatalmas becsapódások gyakran részt vesznek a galaxis bolygóinak kialakulásában, és hozzájárul a naprendszeren alapuló bolygóalkotási elméletek és az exobolygó-képződés közötti kapcsolat megtalálásához.
Jingyao Dou, a tanulmány társszerzője azt mondta, általában azt várják, hogy az ekkora kőzetből kialakuló bolygók gázóriásokká válnak, mint a Jupiter, amelyek sűrűsége hasonló a vízhez. De a TOI–1853b akkora, mint a Neptunusz, sűrűsége viszont nagyobb, mint az acélé.
Ez azért lehet, mert a bolygó kialakulásakor rendkívül energikus bolygó-bolygó ütközésekben vehetett részt, és így egy köves, nagy sűrűségű bolygó jött létre.
Phil Carter, a Bristoli Egyetem Fizikai Karának tudományos főmunkatársa azt mondta, óriási becsapódásokat modelleztek, amelyek eltávolíthatták a könnyebb légkört és a vizet, jeget a bolygóról. A hipotézis szerint az eredeti bolygónak egy óránkénti 75 kilométeresnél nagyobb sebességű becsapódást kellett elszenvednie ahhoz, hogy létrejöjjön a TOI–1853b bolygó.