Kiderült, hogy az ősi művészek a barlangrajzok alkotásakor sokszor illúziókeltésére törekedtek, ezért kihasználták a barlang falának adottságait. Az újonnan felfedezett két ló és egy szarvasmarha rajza egy már korábban feltárt spanyol barlangfalon bukkant elő. A felfedezés a szetereoszkópia eljárásának köszönhető.
2018-ban robbant a hír, hogy a spanyol Cantabriában 64 ezer éves barlangrajzokat találtak. A La Pasiega, a Maltravieso és az Ardales barlangokban 281 állatrajzból 134 a teljes állatot ábrázolja. A rajzokat, amiken az állatokon kívül mértani ábrák is szerepelnek, feketével és okkersárgával színezték, a színeket valószínűleg kagylóhéjak segítségével állították elő. A barlangok feltárása azóta sem szünetelt, kiderült, hogy a Maltravieso menedékhelyként, és egyfajta ősi találkozási pontként szolgált, Ardales egy földrengés nyomán bukkant elő, La Pasiega pedig most tárta fel rejtett titkait.
Raquel Asiain, a madridi Complutense Egyetem régésze és fotósa kollégáival a sztereoszkópia módszerével vizsgálta a barlang falát, és meglepő állatfigurákat fedeztek fel – írja a Live Science.
A sztereoszkópia olyan képalkotási módszereket foglal magába, amik segítségével egy képben a térlátás illúziója kelthető, ez úgy valósul meg, hogy a szemeink által észlelt két enyhén eltolt képet agyunk valós időben feldolgozza és egybeteszi.
Nem csoda, hogy a VR játékokból terjedt el, de az utóbbi időben a 3D-s rögzítési és megtekintési metódusok népszerűvé váltak a régészek körében is. Ezek a módszerek több részletet rögzítenek, mint a 2D-sek, de jellemzően két dimenziós képként nézik és tanulmányozzák őket a számítógép képernyőjén.
Az egymástól 63,5 milliméter távolságra készült nagy felbontású fényképpárok – ez az átlagos távolság egy felnőtt két pupillája között – egyszerre befoghatók szemmel, és eközben az agy arra kényszerül, hogy 3 dimenzióban érzékelje a képet.
Több mint 700 állatábrázolás, szimbólum, pont és vonal 1911 óta ismert a La Pasiega barlang falán, de a sztereoszkópikus fényképezéssel Asiain és munkatársai három korábban fel nem fedezett állatot találtak: két lovat és egy kihalt szarvasmarhafajtát (auroch).
A digitálisan feljavított képeken látszik, hogy a szarvas alatt egy ló van, a bal oldalon egy másik ló sörénye, nyaka és mellkasa látható. Ennek a lónak a fejét a barlang falának homorú részére, míg a mellkasát egy domború területre rajzolták, így adva meg az állat háromdimenziós képének illúzióját. 3D-s szemüveggel jól látható a barlangfalak hullámzása, ahogyan azt több tízezer évvel ezelőtt láthatták.
Asiain úgy nyilatkozott a Live Science-nek, hogy „a paleolit barlangművészetben a művészek a barlangok természetes formáit használták fel festményeik elkészítéséhez”. Ezért kell törekednünk arra, hogy mi is meglássuk a három dimenziós képet.
Ez inspirált minket a sztereoszkópos képek használatára.
Szerinte a régi idők művészei a sziklát a festészet alapvető elemeként kezelték, nem csak a „festővászon” volt, hanem a műtárgy része, ezért a kutatónő most annak kiderítésén fáradozik, az ősemberek hozzá is nyúltak-e a sziklákhoz, hogy rá tudjanak rajzolni, hogy erősítsék a 3 dimenziós hatást, vagy a sziklák adottságait használták ki az illúziókeltéshez.
Egy kanadai régész, April Nowell ugyan nem vett részt a kutatásban, de azt mondta, az új vizsgálati módszer, ami rávilágít a 3 dimenziós illúzióra, hangsúlyozza, hogy milyen technikásak voltak ezek az őskori kreatív művészek.