Tavaly még La Niña (Kislány) borzolta az időjárást és az emberiség kedélyeit, idén pedig El Niño (Kisfiú) készül átrendezni a természeti viszonyokat, és ígér rekordmeleget és szélsőségeket az egész világon. A globális felmelegedés pedig minderre alaposan ráerősít. Kifélék ők, pontosabban miféle jelenségek ezek, hogy ennyire tartani kell tőlük? Utánajártunk, és szakértőt is megkérdeztünk. És azt is kiderítettük, milyen telünk lesz nemsokára.
Alig vagyunk túl a 2022-ben egész Európában és nálunk is súlyos aszályt és forróságot hozó La Niñán, nincs megállás, mert alighogy visszavonult a „Kislány”, most, júliusban (újra) megszületett fiú ikertestvére, El Niño, akinek villámgyors cseperedése egyre borúsabb aggodalmakat kelt szerte a világon.
A pánik július 3-a és 4-e után pattant ki, amikor (a mérések kezdete óta) először haladta meg a 17 Celsius-fokot a Föld átlaghőmérséklete, és lettek az eddigi legforróbb napok a bolygón, amióta csak globálisan mérjük a levegő hőmérsékletét.
Kutatók szerint a szűnni nem akaró, emberi eredetű szén-dioxid-kibocsátás és az El Niño nevű éghajlati jelenség kellemetlen kombinációja áll a melegrekord mögött. És ez még csak a kezdet, az El Niño ugyanis egyre csak erősödik, újabb hőmérsékleti csúcsokat és extrém szélsőségeket előrevetítve.
Az El Niño egy 2–7 évente jelentkező természetes anomália a Csendes-óceán keleti medencéjének trópusi szélességein, Ecuador és Peru partjainál, amelyre helyi halászok figyeltek fel először a 19. század végén, szomorúan. Pár évente, karácsony tájékán ugyanis látványosan kevesebb halat tudtak csak fogni a part menti vizekből, mint máskor, és nem tudni, hogy dacból-e, de Kisjézus után nevezték el El Niñónak (Kisfiúnak) a kéretlen karácsonyi ajándékot. Ők még nem tudták, hogy az Egyenlítő vidékére jellemző, állandóan keletről fújó, erős tengeri passzátszelek gyengülnek le időről időre (hogy pontosan miért, azt ma sem tudjuk) és válik melegebbé az óceán vízfelszíne.
Az Antarktisz felől érkező hideg Humbold- és Perui-áramlásnak köszönhetően Peru és Ecuador parti vizei többnyire hűvösek, ezért oxigénben dúsabbak, és halban gazdagok,
az erős passzátszelek ugyanis kitartóan nyugatra fújják a melegebb felszíni vízrétegeket, és teret engednek a mélyről feláramló sarkvidéki víztömegeknek.
A Kisfiú azonban visszafogja a szeleket, és megakadályozza ezt.
Ikertestvére, La Niña ennek éppen az ellenkezőjét műveli: a megerősödő passzátszelek még több meleg felszíni tengervizet mozgatnak nyugat felé, helyére pedig még több és hidegebb víz érkezik a sarkvidékről, a mélyből. Amikor a tengervíz felszíni hőmérséklete 0,5 Celsius-foknál többet hűl, bejelentik La Niña érkezését, ha fél foknál jobban melegszik, akkor pedig párját, El Niñót köszöntik.
Nem lehet őket egy flegma kézlegyintéssel elintézni,
mivel minden eljövetelükkor alaposan átrendezik a trópusok és szubtrópusok időjárását. La Niña hidegebbé tett tengervizei kevésbé párolognak, ezért szárazabbá válik a légkör. Vele szemben El Niño idején a melegebb tengervíz jobban párolog, nedvesebb légkört, több felhőt és csapadékot előidézve. Elmaradnak vagy éppen elsöprőek lesznek az ázsiai monszunok, csapadékosabbá teszi a viszonylag közeli Észak-Mexikót és az USA déli felét, ugyanakkor szárazabbá és forróbbá Indonéziát és Ausztráliát.
A kérdés csak az, hogy mi közünk van mindehhez itt, Európában?
Sajnos nagyon is sok. A Csendes-óceán keleti és középső térségeinek 2–7 évente melegedő-lehűlő vizei hatalmas területen, 10–15 millió négyzetkilométeren hullámoznak, a gyengülő vagy felerősödő párolgás ezért jelentős zavart képes okozni az időjárásban. Erősebb anomália idején, amikor egy-két vagy még több Celsius-fokot hűl vagy melegszik a vízfelszín, azonban már nem csak a Csendes-óceán trópusi, szubtrópusi szélességeire,
hanem a globális légkörzésre és az egész északi féltekére is érezhető hatással van.
Ahogyan azt tette az idén májusban visszavonult La Niña az egész Földdel, Európával és Magyarországgal is tavaly. Szokatlanul sokáig, majdnem három évig éreztette jelenlétét az egész világgal, és okozott az átlagosnál melegebb és pusztítóan száraz éveket 2021-ben és 2022-ben is – mondta az Indexnek Horváth Ákos, az Országos Meteorológiai Szolgálat Siófoki Viharjelző Obszervatóriumának vezetője, az intézet szélsőséges időjárási helyzetekkel foglalkozó meteorológusa.
A globális vízkörforgás egyik alapforrása és legfőbb hajtóereje a forró és nedves trópusokról légkörbe párolgó vízgőztömeg. A lassabban párolgó, hidegebb tengervíz miatt azonban tavaly kevesebb nedvesség került a levegőbe, emiatt Európába is kevesebb nedvesség jutott el. Alig keletkeztek esőt hozó ciklonok, de ha mégis, azok is eléggé gyengécskék voltak. Helyüket lassan mozgó, nyári forróságot és az utóbbi idők egyik legsúlyosabb az aszályát hozó, felhőtlen anticiklonok foglalták el az év nagy részében.
Ráadásul kis híján „elmaradtak” a telek. Már a 2021/2022-es tél is az átlagosnál enyhébb volt, de a tavalyi majdnem mindegyiket felül- (alul) múlta: az 1901 óta számontartott éghajlati adatsorban
a legutóbbi tél volt a második legmelegebb.
Méghozzá nem is akármennyire: 2,8 Celsius-fokkal volt melegebb, mint az 1991–2020-as sokéves téli átlagérték. Esni ugyan esett, az átlagosnál másfélszer több, csak nem hó. Nem mellesleg 2022 volt a valaha mért harmadik legforróbb év Magyarországon.
A most erőre kapó El Niño sem tűnik ártalmatlan kisdednek. A Csendes-óceán keleti és középső részének felszíni vízhőmérséklete ugyanis már most több mint 1 Celsius-fokkal melegebb, és szakemberek szerint december–február között 2,5 fokkal is meghaladhatja majd a szokásos értéket. Ekkora hőmérséklet-változás pedig már alaposan felbolygathatja a globális időjárást, és nem marad észrevétlen Európában sem.
Élénkebb ciklonforgalom várható a párásabb légtömegek miatt, az óramutató járásával ellentétesen forgó, sok ezer kilométer átmérőjű légörvények pedig Európába juttatják a szokásosnál melegebb, trópusi tengervízpárával telített levegőt a Földközi-tenger irányából. Ezért – és mérvadó középtávú előrejelzések szerint is –
Magyarországon a legutóbbihoz hasonló, enyhe és csapadékos tél várható.
De megint csak esős tél, tartósan megmaradó hóért ugyanis, ahogyan azt az elmúlt években csalódottan megszokhattuk, valószínűleg most is fel kell menni majd a hegyekbe, idelent csak hébe-hóba, mutatóban fognak hullani a pelyhek. A 2024-es esztendő pedig jó eséllyel akár a legmelegebb év címet is elnyerheti az eddigi bajnoktól, a kirívóan erős El Niño-t felmutató 2016-ostól.
Na de hogyan lehetséges, hogy a La Niñával súlyosbított 2022 is szokatlanul meleg év volt (Magyarországon), de az El Niñóval megáldott 2024-et is annak várják (globálisan)? Ugyanazt válthatja ki a két ellentétes előjelű természeti jelenség?
A válasz az, hogy: igen. Nem lehet kijelenteni, hogy az El Niño-évek mindig melegebbek – hangsúlyozta a meteorológus. Az időjárást meghatározó légköri cirkuláció egy rendkívül komplex és kaotikusan változó rendszer, ezért majdnem lehetetlen egyértelműen megmondani, hogy a csendes-óceáni vízhőmérséklet változásai milyen hatással vannak az Egyenlítőtől távoli vidékekre. Az viszont valószínű, hogy ha erősek az ikrek (márpedig a mostani El Niño vasgyúrónak ígérkezik), akkor jó eséllyel szélsőséges helyzeteket idéznek elő, akár mindketten tartós hőhullámokat és hosszan tartó, szokatlanul meleg időszakokat messzi helyeken is.
A globális felmelegedés pedig csak ront az egészen, torzítja, súlyosbítja, és intenzívebbé teheti a hideg-meleg, száraz-esős kilengéseket bolygószerte. Klímakutatók egyetértenek abban, hogy ha nem is tudják, milyen mértékben, de a melegedő globális éghajlat bizonyosan felerősíti a mostani El Niño hatásait is. (Ahogyan tette testvérével is tavaly.)
Ezért is várnak újabb melegrekordokat és rekordforró 2024-et tőle. A riadókészültség azonban nem akadályozta meg a szeszélyes és kezelhetetlen természeti elemeket, hogy az aggodalmas hőségrekord-várakozások ellenére a nyár derekán, augusztusban, megdőljön egy több mint 80 éves hidegrekord Magyarországon. És a természet erői megint csak megmutatták, akármennyire is szeretnénk kiszámítani őket, mindig is megbízhatatlan, ingatag, szertelen természetűek lesznek. Jobb, ha belenyugszunk ebbe.
(Borítókép: Balogh Zoltán / MTI)