Hiába találták már meg az 1800-as évek közepén, most bizonyosodott be 20 őskori szandálról, hogy a legidősebb lábbelileletek lehetnek Európában. A Spanyolországban talált, legalább 6000 éves lépők segítségével a kutatók az akkori szokásokról is sokat megtudhattak, így például azt is, hogy mely darabokat viselték, és melyeket készítettek el csupán csak azért, hogy egy halottjukkal együtt végső nyugalomra helyezzék.
Mára már szinte elképzelhetetlen számunkra az, hogy valamilyen lábbeli nélkül lépjünk ki az utcára, ráadásul ezekre a lábbelikre legtöbbször már mint a saját stílusunk megtestesítőjére, státusszimbólumra, vagy mint a divatvilág egy darabjára gondolunk. Pedig ezek funkciója a történelem hasábjain sokkal inkább fontos volt, mintsem az, hogy kinek milyen kinézetű cipője van.
Emiatt is lehet igazán különleges az, amikor több ezer éves leletekre bukkannak a kutatók, amelyekből gyakran kiderül az is, milyen szokásokat követhettek egy-egy kor emberei. Így az is elképesztő felfedezés, hogy most megtalálhatták Európa legrégebbi lábbelijeit is, legalábbis az eddig megtalált darabok közül a legöregebbet.
A Science Advances folyóiratban szeptember végén publikált tanulmány szerint az új kutatás során azonosították a valaha feltárt legrégebbi lábbelit Európában. Ráadásul nem is egyet, hanem 22-t, amelyek legalább 6000 évvel ezelőttről származnak – derült ki a radiokarbon elemzésből, amelyet a Barcelonai Autonóm Egyetem és a spanyol Alcalá Egyetem kutatói végeztek.
Az ősi lábbelit a mezolitikus kosarakkal és más eszközökkel együtt azonban nem most, hanem 1857-ben fedezték fel, amikor egy dél-spanyolországi barlangot kifosztottak a bányászok. Amikor azonban az 1970-es években a leleteket először keltezték, körülbelül 1000 évvel újabbakként azonosították őket, mint a mostani elemzés.
A nagyon száraz körülmények a barlangban ideálisak voltak a romlandó anyagok megőrzésére, és lehetővé tették a részben mumifikálódott holttesteket rejtő őskori temetkezési hely megőrzését, kosarakkal, faszerszámokkal, szandálokkal. Amikor Manuel de Góngora y Martínez spanyol régész meglátogatta a barlangot 1867-ben, tíz évvel a feltárás után, összegyűjtötte a megmaradt tárgyakat, köztük a szandálokat, majd a madridi és granadai múzeumoknak adományozta, ahol kutatók tanulmányozták őket.
A most elvégzett elemzések alapján a kutatók úgy vélik, a tárgyak az eddig ismert legrégebbi és legjobban megőrzött szandálok és eszközök, amelyek jól demonstrálják, hogy a több ezer évvel ezelőtt élt közösségek képesek voltak elsajátítani azokat a technikákat, amelyek ezen lábbelik elkészítéséhez szükségesek voltak.
A korábban Góngora által készített leírások felhasználásával a most publikált tanulmány azt feltételezi, hogy a barlangban talált holttesteket szandálban temethették el.
Egyes szandálokon ugyanis egyértelműen láthatók a kopás jelei, míg másokon úgy tűnt, hogy soha nem hordták azokat, ami arra utal, hogy egyesek kifejezetten a temetéshez készítették ezeket a lábbeliket.
A kutatók több kosarat és egyéb fából készült műtárgyat is tanulmányoztak a gyűjteményben, akik szerint ezek az objektumok új távlatokat nyitnak meg az európai kora-közép-holocén népesség összetettségéről ismert tudásunkban. (A holocén a jelenlegi geológiai korszak, amely 11 700 évvel ezelőtt kezdődött.)
Mind a kosarak, mind a szandálok arra utalnak, hogy a készítőknek széles körű ismeretei voltak a helyi környezet növényi erőforrásairól, valamint magas szintű szakértelemmel rendelkeztek.
„A kosarak minősége és technológiai összetettsége megkérdőjelezi az emberi közösségekkel kapcsolatos leegyszerűsített feltételezéseinket, azokból az időkből, mielőtt a mezőgazdaság megérkezett volna Dél-Európába” – idézi a CNN Francisco Martínez Sevillát, a tanulmány egyik szerzőjét.
A tanulmány azt is megállapította, hogy a tárgyakat két nagyon különböző időpontban helyezték el a helyszínen a korai és középső holocén korszakban. Az első fázis a korai holocén vadászó-gyűjtögető populációihoz kapcsolódott, a második szakasz pedig a középső holocén földművesekhez.
Hiába sikerült azonban megállapítani, hogy a legrégebben készült lábbelilelet lehet a 20, hatezer éves szandál, ennél jóval régebbiek is előkerültek már.
1938-ban Luther Cressman, az Oregoni Egyetem antropológusa ugyanis több tucat szandált és szandáldarabot talált a Fort Rock Cave-ben. Mint kiderült, ezeket egy vulkáni hamuréteg alatt hevertek, amelyről később megállapították, hogy a Mazama-hegy kitöréséből származik. Mivel a radiokarbonos kormeghatározást akkor még nem ismerték, így meggyőződése csak 1951-ben nyert megerősítést:
a szandálok szálait több mint 9000 évesre datálják.
A Fort Rock-szandál egyike annak a három szandálformának, amelyet Cressman azonosított a Nagy-medence más északi lelőhelyein végzett régészeti kutatásai során, Oregon délkeleti részén és Nevada északnyugati részén. Hét különböző helyről származó, több mint húsz egyedi szandálból származó szálakat vizsgáltak radiokarbonos kormeghatározással. Életkoruk körülbelül 10 400 és 9100 év között mozog, így a Fort Rock szandálok a világ legrégebbi ma ismert lábbelijei.