A húsételek kiiktatásával óriási lépést tehetnénk bolygónk megóvása felé, de sajnos nem mindenki rajong szenvedélyesen a saláták, műhúsok vagy főzelékek iránt. Kiderült, hogy génjeink befolyásolják, hogy pacalimádók vagy lencsefalók vagyunk-e, de a környezet és a kultúra is hat arra, hogy milyen ételpreferenciáink alakulnak ki.
Ha már eljátszottunk a gondolattal, hogy elhagyjuk étrendünkből a húst, egészségi vagy környezetvédelmi okokból (hiszen az állattenyésztés és húsfeldolgozás az egyik legkörnyezetpusztítóbb ágazat), jó, ha tudjuk, hogy nem mindenkinek megy ugyanolyan könnyen. És nem az akaraterővel vagy az ízlelőbimbóink preferenciájával lehet a baj, a hajlam a DNS-ben keresendő – írja a Green Queen.
Nem először merül fel, hogy a genetika és az ízlés között összefüggés lehet, egy 2022-es kutatás szintén arra a következtetésre jutott, hogy bizonyos ételektől való undorodás örökletes lehet, ezt találták a koriander fűszer esetében. Hasonló magyarázata lehet a húsevésnek, avagy a húsról való lemondásnak is. A kérdést azért is érdemes megvizsgálni, mert az egyre több mellette szóló érv ellenére a növényevők száma nem nő, sőt (bár sokan mondják, hogy szívesen adnák húsmentes étkezésre a fejüket), a húst elhagyó amerikaiak aránya a 2018-as 5 százalékról 4 százalékra csökkent, a briteknél ez az arány 4,5 százalék. Többen vágynának növényevők lenni, mint ahányan valóban vannak, mintha valami megakadályozná az embereket, hogy véghez tudják vinni a húsmentes projektet.
A UK Biobank nevű orvosi adatbázis adatait felhasználva a Plos One folyóiratban megjelent kutatásban 5324 vegetáriánus genomját elemezték, akik a korábbi év során egyáltalán nem ettek húst vagy tengeri halakat, és adataikat összehasonlították 329 455 nem vegetáriánus génjeivel. A kutatók kapcsolatot találtak egy DNS-szekvenciavariáció (egypontos nukleotid-polimorfizmus, SNP) és a vegetarianizmus között. 34 gént sikerült azonosítani, amik kapcsolódnak a húsmentes étkezéshez, ezek közül kettő az agyműködéshez és a lipidanyagcseréhez kötődik – ezek felelhetnek azért, hogy valaki könnyen lemond a húsról, vagy sem.
a test zsírkezelése és ennek az agyműködésre való hatása összefüggésbe hozható a vegetáriánus étrenddel.
Az új tanulmány 2 kérdőíven alapult, amiket a brit Biobank szervezett, az egyik azokra az információkra kérdezett rá, mennyi húst ettek a résztvevők, ezt 2006 és 2019 között négy alkalommal mérték fel. A másik kérdőív a 2009 és 2012 közötti periódusban azt firtatta, mit ettek a résztvevők a kitöltés előtti 24 órában. Következtetései szerint egyrészt olyan lipidkomponensek lehetnek a húsban, amikre sok embernek szüksége van, és a húsmentes életmódot könnyen betartók szervezete szintetizálni tudja ezeket az összetevőket, másrészt az összefüggés a gének és az étkezési preferenciák között nem ok-okozati kapcsolat.
Lehetnek olyan gének, amik kapcsolódnak ahhoz, hogy mit szeretünk, de nem feltétlenül ezek miatt alakulnak ki a kedvtelések.
Csak a DNS vagy a természet, esetleg a nevelés nem tehetők felelőssé, a hatások összekapcsolódnak, és így befolyásolhatják, hogy mit szeretünk. Az emberek neveltetése és környezete (vallási, erkölcsi, egészségi, kulturális) fontos szerepet játszik. A környezet ellensúlyozhatja azt, ami esetleg örökölt tulajdonság.
Kötelezhet valakit a vallása vagy erkölcsi elvei a hústól való tartózkodásra, de a genetika miatt nem képes betartani a szabályokat. Nabeel Yaseen, a tanulmány vezetője, a Northwestern Egyetem professzora azonban hangsúlyozza, hogy a vizsgálatban csak fehér, europid emberek vettek részt, az analízist ki kellene terjeszteni más etnikumokra is.
Egy januári ikertanulmányból kiderült, hogy a genetika akár 70-80 százalékban felelős lehet azért, hogy szívesen fogyasztunk-e marhát, sertést, baromfit, halat vagy kagylót.
Yaseen szerint a jövő útja az lehet, hogy megtaláljuk, milyen étrend passzolna a genetikánkhoz, és megértjük, milyen fiziológiai különbségek vannak vegetáriánusok és nem vegetáriánusok között. Ez pedig a jobb növényi alapú hús felé nyithat utat.