Egyre többen és többen választják az internetes társkereső oldalakat, jellemzően az időhiány és a magány miatt. De vajon létrejöhet-e igazán tartós kapcsolat az online térben, előnyben vagy hátrányban vannak-e az így ismerkedők? Pszichológusok és szociológusok kutatták a válaszokat.
Az online társkeresők globálisan is általános formái lettek a társ– és párkeresésnek, aminek számtalan magyarázata van, például az elmagányosodás, az ismerkedési helyek megcsappant száma, a széles körben hozzáférhető internetelérés, és az ilyen típusú ismerkedés látszólagos kényelmessége. Látszólagos, mondjuk, hiszen sokkal több csapdát rejt, mint egy személyes találkozás. De mégis, az Egyesült Államokban a közelmúltban kötött házasságok több mint egyharmada az online térből nőtte ki magát, és ezt a számot már itthon is biztosan közelítjük.
Kérdés, hogy ezek a nem „mennyben kötött kapcsolatok” és házasságok vajon lehetnek-e ugyanolyan szorosak és tartósak, mint az első látásra szerelem szikrájából kiinduló relációk.
Még mindig tartja magát a közvélekedés, miszerint a lúzerek lesznek a júzerek a társkereső oldalakon, pedig nem. Pszichológiai felmérések szerint azok, akik az ismerkedésnek ezt a formáját választják, korántsem vesztesek, sőt, magas az önbecsülésük, társaságkedvelők és nem szoronganak a randevúktól. Általában azért regisztrálnak társkereső oldalakra, mert túl sokat dolgoznak, vagy elköltöztek, esetleg kevés szabadidővel rendelkeznek, így nem tudnak új ismeretségeket kötni. Sokan azonban, még ha ez a három jellemző igaz is rájuk, vagy akár csak egy is, mégsem szívesen választják az ismerkedés eme formáját, mert „a neten mindenki hazudik”. Pedig a találkozásnál minden lelepleződik, de sokan ennek ellenére is teljesen fölöslegesen hazudnak bizonyos dolgokról. Pszichológusok vizsgálataiból az derült ki, hogy valóban,
tízből kilencen megmásítják a tényeket, de nem súlyosan, jellemzően egy kicsit lecsípnek valós kilóik számából (főleg a nők), vagy csöppet megnövelik magasságuk centimétereit (főleg a férfiak).
Az interneten szövődő kapcsolatoknál gyakrabban volt azonos az életkor és a végzettség, mint a hagyományos módon találkozóknál, és mivel mindig a hozzánk hasonlóak társaságát keressük, létrejöttek a végzettség, hobbi, vagy bizonyos egészségügyi problémák szerint leszűkített társkereső oldalak is.
Az internetes társkeresők nagy hátránya azonban egyrészt, hogy „kapcsolatvásárlásra” ösztönöznek: megnézzük mások adatait, hobbijait, színeit, és eldöntjük, hogy megvesszük-e, de ami rosszabb, mindig ott a kis ördög, hogy tovább keressünk, hátha találunk nagyobb centiket, kisebb kilókat, érdekesebb hobbikat. Másrészt, aki sokszor átéli a ghostingolást, vagyis azt, hogy szó nélkül faképnél hagyják, noha előtte intenzíven érdeklődtek iránta, az olyan bizalmatlanná válik, hogy képtelen lehet már kapcsolat kialakítására, mert állandóan szorong, mikor tűnnek el mellőle.
A kutatások eredményei elég megdöbbentőek. Az Arizona State University kapcsolatkutatóinak új tanulmánya a Journal of Social and Personal Relationshipsben jelent meg. Ebben összehasonlítják az online ismerkedéssel indult házasságok minőségét a tradicionálisan szövődött frigyekével.
A kutatók közel ezer amerikai, házasságban élő válaszadót kérdeztek meg, nagyjából a kérdezettek fele találkozott házastársával online társkereső oldalakon vagy olyan alkalmazásokon keresztül, mint a Tinder, a Match és az eHarmony. A párok másik fele „élőzött”, vagyis barátokon keresztül találtak egymásra, vagy a munkahelyükön, iskolában ismerték meg a másik felüket.
Az online társkeresőn ismerkedők jellemzően a fiatalabb korosztályok tagjai közül kerültek ki, és több emberrel randevúztak a házasságkötés előtt. Házasságaikban többnyire hasonló bőrszínű partnerre találtak, de sok volt az azonos nemű pár is köztük, összehasonlítva az offline élőzőkkel. De a legfontosabb az, vajon hogy szuperál egy online ismerkedésből kinőtt házasság? Nos, egy hajszálnyival gyengébben, mint az élő ismerkedésből kinőtt, de a különbség szinte elhanyagolható.
Dr. Liesel Sharabi, a tanulmány vezető szerzője szerint az online kapcsolatok gyengesége mögött a szociális ellenállás állhat, az egyént körülvevő társadalmi kör kritikái. Ugyanis azok a párok, akik az online térben találkoztak partnerükkel a barátok és a család rosszallásával szembesültek. Ezzel kellett megküzdeniük, és ez a körülmény gyengítette kicsit a házassági boldogságukat. De Sharabi hangsúlyozta, hogy ezek a kapcsolatok még így is hihetetlen rugalmasságot mutattak, és a tovább erősítésükhöz már a környezetnek kellene több támogatást nyújtania.