A régészek egy Törökországban talált csónak alakú domb alatt 5000 éves leletekre bukkantak, amelyek talán a bibliai özönvíz idejéből származnak. Sokan hiszik, sokan cáfolják, de a két éve indult kutatás még mindig tart.
Török archeológusok állítják, hogy megtalálták a bibliai Noé bárkáját, amely a Szentírás leírása szerint körülbelül 156 méter hosszú, 26 méter széles és 15 méter magas volt. A geológiai képződményeket vizsgáló régészeti projekt két éve kezdődött, és ugyan még nem zárult le, a tudósok szenzációt emlegetnek, ugyanis olyan kőzet- és talajmintákat tártak fel, amelyek időben és helyileg is stimmelnek Noé történetének leírásával.
A hely az 5000 évvel ezelőtti özönvíz helye lehet, a feltárt minták agyagosak, és tengeri üledéket tartalmaznak.
Az Ağrı Doğubayazıt régióban 1956-ban fedezték fel a geológiai képződményeket, ez Törökország legmagasabb csúcsa 5029 méterrel. Az Isztambuli Műszaki Egyetem, az Andrew Egyetem és az Ağrı İbrahim Çeçen Egyetem (AİÇÜ) kutatói közel egy éve dolgoznak a helyszínen. Eddig összegyűjtött mintáik kulcsfontosságúak lehetnek a bibliai történet megerősítéséhez.
2022 decemberében 30 kőzet- és talajmintát gyűjtöttek, amelyeket az egyetemi laboratóriumban elemeztek. Az AİÇÜ rektorhelyettese, Faruk Kaya professzor úgy nyilatkozott, a vizsgálatokból arra lehet következtetni, a területen emberek éltek Kr. e. 5500 és 3000 között, az özönvíz pedig 5000 évvel ezelőtt történhetett. De még sok munka vár rájuk, hogy megerősítsék, valóban a bárkára bukkantak-e.
Sokan azonban szkeptikusok. Dr. Andrew Snelling, a Sydney-i Egyetem kutatója korábban kijelentette, hogy az Ararát-hegy nem lehetett a bárka helyszíne, mert a hegy csak az árvíz levonulása után alakult ki. És az igazság az, hogy bár történelmi eseménynek számít a vízözön, a legtöbb tudós és régész nem hisz a bárka történetének szó szerinti értelmezésében.
Az évtizedek során több hipotézis is napvilágot látott az özönvízről, arról, hogy valóban létezett-e Noé barkája. Bill Ryan és Walter Pitman, a Columbia Egyetem geológusai meg vannak győződve a bibliai történet igazságáról. Kutatásaikkal azt magyarázták, hogyan jelentek meg hirtelen a sós vízi puhatestűek a 7500 éves fekete-tengeri üledékekben. Szerintük az utolsó jégkorszakban, 18 ezer évvel ezelőtt a tengerszint csökkent, az eső és a folyók sós tóvá változtatták a Fekete-tenger medencéjét. Az éghajlat felmelegedésével azonban az olvadó gleccserek újra feltöltötték a Földközi-tengert, amely áttört a Boszporusz-szoroson, és a Fekete-tengert hirtelen elöntötte a sós víz.
Az özönvíz történetet az támasztaná alá, hogy a Fekete-tenger felszíne alatt 100 méterrel 9000 éves tengerparti lerakódások találhatók, ami arra utal, hogy a tenger a delta kialakulása után ismét kiszáradt.
Ali Aksu, az Új-fundlandi Memorial Egyetem munkatársa azonban szkeptikus. Munkatársaival a Földközi-tenger és a Fekete-tenger közötti területen szeizmikus kutatásokat végeztek, eszerint 10 ezer évvel ezelőtt a Fekete-tengerből édes víz ömlött ki. Körülbelül 9000 évvel ezelőtt a tengerszint emelkedése a Boszporuszon át a Fekete-tengerbe tolhatta a sós vizet, miközben áramlott az édesvíz is. Mivel a sós víz az édesvíz alá süllyed, Aksu úgy véli, hogy a puhatestűek 7500 évvel ezelőtt érkeztek, amikor a sós víz szintje százméteres magasságra emelkedett. Nem kellett ehhez özönvíz és száradás sem.