Egy új tanulmány szerint a szklerózis multiplex genetikai variánsa 5000 éve került Európába. Akkor nagyon hasznos immunrendszervédő szerepe volt, ezért is terjedt el gyorsan, de ma már nem tudja betölteni eredeti funkcióját, viszont nagy valószínűséggel okolható egy súlyos autoimmun betegségért.
Világszerte majdnem kétmillió ember szenved a szklerózis multiplextől (SM). A betegség jellemzője, hogy az immunrendszer idegenként azonosítja a szervezet saját anyagait, és megtámadja azokat úgy, hogy tévedésből ellenanyagokat és fehérvérsejteket küld az agyi és a gerincvelői idegeket körülvevő mielinhüvelyhez. Ez emiatt begyullad, károsodik, és az idegek is tönkremennek a folyamat során. Korábban már több száz gyakori genetikai variánst találtak, amelyek az SM-hez kapcsolódnak, előfordulásának kockázata valóban nagyban genetikai tényezőktől függ.
A betegségre a héten Christina Applegate Emmy-díjátadón mondott beszéde hívta fel újra a figyelmet – a színésznő a tavaly jelentette be visszavonulását, miután 2021-ben szklerózis multiplexet diagnosztizáltak nála.
Egy most megjelent tanulmány szerint a Nyugat-Eurázsiából Európába vándorolt pásztorok, a Jamnaja-popluláció (más néven gödörsíros kurgánok) tagjai hordozták a betegséghez kapcsolódó genetikai variánst. A vadászó és gyűjtögető populációk körülbelül 45 ezer évvel ezelőtt kerültek a kontinensre, a gazdálkodók hozzávetőlegesen 11 ezer évvel ezelőtt érkeztek a Közel-Keletről, a gödörsíros kurgánok pedig körülbelül 5000 éve vándoroltak be a Balkán és Nyugat-Ázsia sztyeppés területeiről.
Ez utóbbiak a bronzkor fontos civilizációját képviselték, akik jártasak voltak a lótenyésztésben, lovaglásban, földművelésben, fémmegmunkálásban,
de állítólag a Kaukázus marihuánadílereiként is tisztelték őket.
Az biztos, hogy 5000 éves szibériai sírokban rátaláltak a növény magjaira is az aranyak és ékszerek mellett, amiket szintén a halottak mellé temettek. A régészek feltételezése szerint a mai indoeurópai nyelvek ősét beszélték.
Ez a Jamnaja-kultúra Észak- és Közép-Európa génállományára volt döntő hatással, Skandináviában ma a legtöbb ember vissza tudja vezetni őseit erre a népcsoportra, és náluk így a hajlam is nagyobb a szklerózis multiplexre.
A kutatók a mezolitikumból, a bronzkorból, és a középkorból származó csontokból és fogakból származó DNS-ek adatait vetették össze 410 ezer fehér brit állampolgár mai DNS-ével, akik az Egyesült Királyság Biobankjában szerepelnek.
Az eredmények szerint a sok vándorlás erős hatást gyakorolt a genetikai sokféleségre Nyugat-Eurázsiában. Az SM-hez köthető genetikai változatok körülbelül 5000 évvel ezelőtt jöhettek létre a gödörsíros kurgánoknál, akik megérkezve Észak-Európába elkezdték terjeszteni a génjeiket.
Ezek a változatok olyan gyorsan terjedtek először a sztyeppei, majd később az európai populációban, hogy a régészek feltételezései szerint evolúciós előnnyel járhattak. Ezt erősíti meg Eske Willerslev koppenhágai genetikus, a most publikált kutatás vezetője is, aki szerint
a mai betegség kockázatát hordozó génvariáns régen nagyon hasznos lehetett, valószínűleg a kórokozók elleni küzdelemben támogatta az ősi embereket.
Az SM az immunrendszer erős aktiválásával segíthette a pestisjárványok túlélését és a lovak, juhok, szarvasmarhák és kecskék által hordozott betegségektől is megvédhette az embereket. De ma nincsenek ilyen előnyei, hiszen ezek a kórságok már nem jelentenek mindennapos problémát. A gének viszont megmaradtak, csak már nem tudják betölteni eredeti szerepüket.
A gödörsíros kurgánoknak egyébként más géneket is köszönhetünk, a Nature egyik tanulmánya szerint a laktóztolerancia genetikai háttere is tőlük ered.